Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Mese a Tiszáról

egykor közönséges kara-katonák fekete seregét, mint a hogy dicső Mátyás királyunk idejében elnevezte őket a török *) setét tollúkról, trombitaszavukról a fekete-sereg gúnyjára.**) Hanem ma már ritkán kerülnek elő. Hogy a lápok sorvadásnak indultak, nem volt maradásuk nálunk többé. A mint a sáska a döghalált, a seprős csillag a háborúság veszedelmét; azonképpen a szálló keresztek feltűnése mindig a vizek harczát jelenti meg a benne hívőknek. * Mikor megharsan a levegőben a fekete madarak recsegő trombitája, olyankor mindig duzzogó, haragos mormolással „beszél" a mi jó Tiszánk régi, megunt aggságáról, mely ránehezül s melyet lerázni készül magáról. Megérti ezt sok rég eltűnt, rég elfeledett szárnyas s csak elözönli a vizeket, mint hajdan, a ma már ritkaság számba menő tollasoknak az ősi szép hazát újra megkereső népe. *) A „kara" törökül feketét jelent. Tudtommal egyedüli még fennmaradt törökös madárnév nálunk; mely azonban a használatban „kára"-ra magyarosítódott, mely néven egyébként még ma is egyedül nevezetesek e madarak a Tisza-vidéken. **) A szájhagyomány szerint. Különben a hatvanas évek végén a nagy sárréten öreg pákászoktól is hallottam említeni; de egy solymász-ősöm is említést tesz ról i napló-jegyzetei között. — 39 -