Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Szerző előszava

den szép emlékével a vissza-vissza sóhajtott mulandóságnak, mely lelkünkbe löveli a viszfény ragyogó, újra éltető sugárait egy-egy kifejezhetlenül édes pillanatra, andalító tündérálom varázslatába, ibolyaködébe ringatva el egész valónkat boldogan. Egymásután merülnek fel a kedves visiók vadászéletünk kalanddús múltjából — s látjuk, újra látjuk gyönyörtelt szívvel, az erdők vadonának páratlan díszű fejedelmét agancserdő koronájával büszke homlokán s hallani véljük fegyverünk dörejét, a morajt, mely üdvözletül zeng felénk a bérczóriások viszhangos ormiról. Látjuk a „keresztes" őzbakot könyharmatos szemével — mint egykor — fájdalmasan ránk tekinteni, a mint végigterül halálos sebével a pázsit bársonyán; — látjuk ismét az eget czikázó sasmadarat, a mint haldokolva, mint az ember, lábainknál leheli ki százados életét — a föld porán ő, az égen járó légkirály, ki csak a magasba vágyott. Látjuk azt a csodás VI