Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A hol a délibáb csillan

egyét a ritkaságoknak, csodás alakú különösségeknek, ha kíváncsi vagy rájuk. Tán a bérezek sasa jut eszedbe ? Nézd meg csak a puszták szúnyoglábú kútágasát s megtalálod a csupjában merengő tollas méltóságodat, a mint messze-meszsze eltekintve a semmiségbe bámul, mereven, „mintha gondolkoznék a mulandóságról" a századokat élt légkirály. Vagy tán elbájoló dalba öntött vigaszt óhajt a lelked szárnyas dalnok ajakáról ? Heverj csak le a csalit árnyának selymes pázsitjára s csordultig megtelik a szíved a nemes, igazi költészet s a benne rejlő idvezüles édes nektárjával, melyet a fülemile, a tudós világ által „specziális magyar szárnyas dalnoknak" elismert művész madárka bájdalának misztikuma magába rejt. Mit óhajtasz még bérezek fia •— nyüzsgő életet talán ? Eredj a tóra, hatolj be a lápok senkiországának titkaiba. Látsz ott millió, csodás, mesés életet és ha láttad és ha láttál mindent, kérdezd meg szívedet a feleletért, kérdezd meg, ha vadász vagy, ha a természet millió szépségekkel telerajzolt nagy könyvéből olvasni tudsz ! Oh, tudom én azt, az Alföld, a kanyargó Tisza tájának nyüzsgő életű lápjai, ezüstös füzekkel, nyárfákkal koszorúzott, vízi liliommal ékesített, a tollasok ezer hangú lármás zsivajával betöltött, mozgalmas vízországa még a legsivárabb kedélyre sem téveszti el lebilincselő hatását! — Az a kedves, máshol sehol fel