Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

mit a szegény pára-jószág iránt sok jó tulajdonságai miatt éreztem. Hanem nincs oly rossz, a miben valami jó is ne rejlenék ! A mint így szánakozva szemlélgetem a szegény „snapszlin" (így hívták a lovacskát) véghez vitt vetkeztetés csúnya munkáját, hirtelen eszembe ötlik valami. A keselyűkhöz, mint tapasztalt hegyi vadászok mondták nekem, nem lehett máskép hozzáférkőzni, csak ha csaldög mellett les rájok az ember. Hátha ez nekem is sikerülne ! Ötletemet nyomban közöltem is tapasztalt öreg czimborámmal, ki életében nem egy keselyűt lőtt már lesből és mindenféle módon s általában nagy gyakorlata volt a nagy szárnyas-orvok vadászatában. Lázár Kálmán gróf madárgyűjteménye számára is nem egy szép példányt szerzett már. Ötletem helyeslésre talált, sőt biztos sikerűnek ígérkezett czimborám kissé élénk képzeletében ; hanem „egy feltétel alatt", mint mondá, ha ugyanis a kadaver éjjel s nem napvilágnál tétetik ki a kiszemelt helyre, mely utóbbi esetben a foglalatoskodás gyanút kelthetne a rendkívül elővigyázatos és következtető természetű orvoknál ; a lövésznek is természetesen, még virradat előtt el kell foglalni leshelyét, nehogy észrevétessék. Megbeszélvén a dolgot, egészen öreg czimborámra bíztam a haditerv végrehajtását s mivel határozott - 156 --