Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

ban enyésztek el. Tisztán kivehetÖleg fölhallatszott á völgyből a rakonczátlan havasi patak szilaj moraja, a mint ezernyi akadályokkal küzdve, hullámai haragosan, tajtékzó hófehér habot verve, zúdultak alá a vízi mohok és fénylő kavicsokkal kirakott szűk mederbe. Valami őserejű, megkapó fenség van e szilaj, tomboló mormolásban ! Bámulattal, de egyszersmint mélyen megilletődve legeltetém szemeimet az őstermészet érintetlen báján, csodaképeinek változatos, gyönyörű sorozatán, mely körülvett; melyek összhatását a magasztosságig emelé az ünnepélyes csendű síri némaság, mely oly megható itt e mysztikus világban, „hol az ember idegen". A nyomasztó hallgatagság azonban — mely a havasokon oly állandóan kísér, -— hosszabb idő múlva némi kísérteties jelleget kölcsönöz az egész összességnek s leverő, elszomorító hatással nehezül az ember kedélyére, természetszerűleg búskomor gondolatokat ébresztve a kebelben. Szóval ki sem fejezhető, mily üdítőleg, jólesően hat ilyenkor csak egy élő lén}

7 látása, egyetlen vidám madárhang hallása is az emberre! Mily örömmel üdvözöltem én is az apró fenyvesczinkék csevegő kis raját, az árulkodó havasi szajkót (Nucifraga), átsuhanó sólymot, a villámszárnyú hegyi fecskéket s egyéb kedves jelenségeit a szárnyasok világának! E közben mind fölebb és föl ebb hatoltunk a fenyves régió szívetája felé. - 142 --