Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

indultam a fáradságos útnak, kisérve egy vén, praktikus székely havasi vadász által. Utunkat apró erdélyi fajta hegymászó lovakon tettük, melyek személyünk terhén kivül még egy-egy keresztbe erősített zsákot is czipeltek, melyek készleteinket tartalmazták. Leszámítva a teljességgel úttalan útakon való lovaglás kényelmetlenségét, útunk elég kellemesen folyt volna és sok élvezetet igért. Eddig soha nem élvezett kéjjel szívtam magamba a kristálytiszta hegyi lég balzsamos étherét, míg szemeim bámulattelten kalandozának a regényes hegyi táj szépségének leigéző látványán. A nap izzó sugárkévéit küldözgetve alá, fényesre festé a még magasan felettünk emelkedő bérczkoloszszusok büszke ormait. A magas hegyoldalak erdődísze káprázatos fén}Ten pompázott, mintha tündöklő fátyolszövettel lett volna bevonva, míg az ég szolid kékje átlátszó üvegfedőként fogá körül az alanti fenséges táj gyönyörű képét. Órákig tartó, fárasztó és néha igazán veszedelmes lovaglás után, aránylag azonban mégis rövid idő alatt, elérkezének a zöld díszben pompázó előhegyek véghatárához, oda, a hol már fenyves bérezek, kopár szirtfalak, sziklatömbök, hegy szakadékok és egyéb „vad helyek" váltakoznak egymással teljes rendszertelenséggel. - 140 --