Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Ébredés

feltámadást hirdeti, bár az élet-halál-harcz nyomait még lehet látni mindenfelé. Azok a szürke szántások, kopott fák, cseperedő vetés, napról-napra színesebb, élénkebb tekintetet kölcsönöznek a táj még nem rég oly szomorító, sivár kietlenségének s egyszer csak az egész szemhatáron, mindenfelé, csak zöldelő fákat, virágokat látunk, fákat, a melyek ozont lehelnek ki, balzsamos illatot küldenek hozzánk, a mitől felfrissül a test, a lélek egyaránt. Fülemile-dal zendül az „erdő vadbogán" ; mindenféle madárcsicsergés tölti be az erdőt, mezőt mindenfelé. Hangos, illatos, színpompás lesz a természet a fakadó élet gyönyörűségétől. A tavak kifakult, avas növényvilágát kezdi felverni az élő zöld s kapaszkodik, nyúlik felfelé napnap mellett az a gyönyörű koszorú, mely halvány zöldjével annyiféle szárnyasnak nyújt csendes, rejtelmes tanyát, árnyékos tükröt az égen futkosó vándorfelhők számára. Szárnyas téli vendégeink már rég hazát cseréltek ; a vadludak gá-gá-ja is mind ritkább lesz a levegőben. Jól ismert, örömmel üdvözölt madáralakokkal találkozunk lépten-nyomon már a tó körül. Ma darvak serege krugatja be a levegőt, holnap kanalasok jönnek, majd a sneff nemzetség füttyögető, danolászó minden fajtájának rajzó sokasága. Minden egyes nap újabb és újabb meglepetést hoz a figyelmes szemlélő számára.