Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Ébredés

A többi madárnép amolyan apró-cseprő fajta, holmi stiglinczek, czinegék, egy-egy bujdokló ökörszem, de a hópinty is még velők eszi a kénytelen vendégeskedés kenyerét. Imitt-amott egy-egy meredt fülű bagoly kel fel nyugalmas szunnyadásából, alig-alig lebbentve ezüstaljú szárnyait . . . Vélnénk ködfoszlány úszik lassan, imbolyogva tova a fák között. Egy szemes fekete rigó visongva, kerregve riad fel a szárnyas mumus láttára s nemsokára a távolból hallik tak-takkoló beszéde .... Aztán csend lesz megint, sokáig ismét nem mozdul semmi, megáll még a szellő lehelete is az ág között. A tanyák puszta világában most csak igazán puszta a puszta. A mit az őszi fuvalom letakarított róla, azt a tavasz első lehe vissza nem adhatja neki... A sziktavak, semjékek üresen, némán tekintenek felénk. Hiányzik a zöldjük, hogy meghúzhatná magát benne a szerelmeskedő vadkacsa; a snefféle is csak úgy átsuhan felettük, jobb helyet keresve valamerre. Csak szép holdvilágos, csillagsátoros éjszakákon van az apró pusztai holttengereken valami kis élet, némi mozgadalma a szomjas vadludak ki- és beszálló csapatainak. Pirkadáskor aztán ezek is elmennek. „Gaga; giaga" — hangzik a búcsúbeszédjük . . . Mennek egy határral odább. - 107 -