Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

— 70 — temberg és a badeni nagyherczegségben, valamint Schwarzwaldban, a sváb alpeseken ós a határos erdőboritotta domblánczokban már r ende s, sőt némely vidéken gyakori fészkelő madár; különben is mint az 11 j a b b szorgos megfigyelések beigazolták, a 48. szélességi fok felett egész Európában minden ü 11 fészkel, otl, a hol kiterjedtebb dombos és magasabb erdőségek terülnek el. De nyugat felé — mint a kutatások révén kiviláglott — sokkal ritkábban a szalonka, mint a keleti részeken; és a gyér előfordulással — ugy látszik lépést tart a fészkelők föltűnően csekély száma. Az erdőkben nem gazdag Francziaországban és Belgiumban egyike a legritkább fészkelőknek a sneff, mig ellenben a Kárpátokban nagy számmal költ. Hazán k ban a gy a kori bb fészkelőkhöz tartozik s korántsem csak mint átvonuló vendég ismeretes. Nálunk való fészkelése azonban — eltekintve a Kárpátoktól — szórványos; csak oly vidékeken költ, (a nagy magyar Alföld teljes mellőzésével), melyek a fészkelési terephez kötött igényeinek megfelelnek. Ebből kifolyólag fészkelésre leginkább hegyes vidékeket, összefüggő erdőket, illetőleg vágásokat választanak a költési czélból visszamaradt egyedek, különösen az utóbbiakhoz vonzódva nagy előszeretettel; de egyesek nagyobb kiterjedésű láperdőkben is megrakják fészküket, mint az elég gyakran tapasztaltatott; aminek egyébiránt okát adja az a körülmény, hogy az ily helyeken a giliszták legszámosabban fordulnak elő. Diez el is mondja, hogy »a költők ama helyekel keresik fel, hol a gilisztákat legszámosabban lelheti föl, de meg elég süriiek.« Magasabb hegyeinkben kétségkívül legtöbb szalonkafészek található; de általában véve is téiry az, hogy hazánkban sok oly vidék van, melyeken évről-évre, ámbár változó számban az összmennyiségel illetőleg, de mindig találhatni költő szalonkákat, melyek — mint tapasztaltatott — legtöbbnyire a vidéknek ugyanazon táján, sőt pontján szoktak mintegy következetesen elszóródni. Hazánkban a szalonkákra nagyon fontos terepviszonyok és megélhetési feltételek tekintetében, kétségkívül az országot félkörben övező Kárpátok tekervényes hegylánczai és kiválóan az észak-nyugati Kárpátok nyújtanak nekik előnyös és keresett fészkelési helyet, hol — mint már érintém — feltűnő számmal köl-