Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

- 67 ­felkeresni; lia azonban ezek közvetlen közelében csalitosok svad­rózsákból, vagy szederindák és kökénybokrokból álló apró sűrű­ségek vannak: akkor inkább ilyen helyeknek adnak előnyt, inig ingoványos, berekfás ligetek közelében, a hol mogyoró-bokrok vannak: a szalonkák ezekben szoktak legszívesebben összeve­rődni. Ha az időjárás enyhe, meleg, akkor a szalonkák a leg­hüvösebb és legárnyékosabb erdőrészekben vonulnak. Tavasz­kor határozottan jobban kedvelik a nedves talajt, mint a szára­zat, mig őszkor az ellenkezőt lehet tapasztalni. Ha a talaj a tul­nedves tél folyamán igen átázott és a rákövetkező tavasz hideg, akkor az erdei szalonka nagy előszeretettel keresi fel a délnek fekvő hegyoldalokat és lejtőket. Ugyanily helyeket keres fel akkor is, ha keleti vagy északi szél az uralkodó. Ilyenkor a ma­gasabb pontokon szeret inkább tartózkodni, mert a mélyebb helyeken hidegebbek az éjszakák. Némely esetekben nyilt mezőkön, kertekben és más olyan helyeken is találunk erdei szalonkákat, a melyek különben azok rendes életviszonyainak nem felelnek meg; ezek bizonyosan vo­nulás közben elmaradt oly példányok, melyeket útközben lepett meg a hasadó hajnal vagy kelő nap és annak folytán kénysze­rültek a leszállásra. Eme látszólag esetleges jelenség is azonban némely helyeken szabálylyá lesz, különösen akkor, a mikor a szalonkák földrészünk északi részén összegyülekeznek, hogy vala­mely tengeren vagy nagyobb tavon keljenek át. Hollandiában, Friziában és a Keleti tenger partjain, a szalonkák sokszor csapa­tostul ereszkednek le a vetésekbe. Még gyakoribb ez a jelenség őszkor, a mikor északról dél felé vonulnak, miközben az említett országokban a káposzta- és répaföldeket lepik el s ép ugy mint tavaszkor a spanyol, olasz és dalmát partokra: ide is a hosszú úttól teljesen kimerülve érkeznek. Ilyenkor annyira ki vannak fáradva, hogy bármely hely jó nekik a megpihenésre, mert anynyira el vannak bágyadva, hogy némelykor kézzel is össze­fogdoshatok. Egy igen feltűnő jelenséggel találkozunk néha és ez az, hogy a vadászterületeknek bizonyos pontjait, egyes remizeket, kisebb sürüsöket, sőt egyes bokrokat (esetleg különálló fák közelében) évről-évre felkeresik a szalonkák a huzási szezon alatt ugy, hogy ha a ma ott talált szalonkát aggatóra füztük, rövid idő múlva már 5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom