Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

65 zolni egy közlemény is, mely Diezel munkája legújabb kiadá­sának 582. oldalán következőleg iratik le: »Ludwig Beck­mann állatfestő Düsseldorfban, ki mint művész, vadász és kynologus széles körben előnyösen ismeretes, egy tulajdonában levő szelid szalonkáról a következő érdekes észleletet irja le a »Wiener Jagdzeitung«-ban. »Midőn a helyszínére értem, szalon­kánkat felfúvódott begygyei s szorosan zárt szemekkel a kalit­kának egyik sarkában találtam. Valószínűleg sokat evett a jóból s a nagymennyiségben elnyelt földi giliszták kellemetlenséget okoztak neki. Csőrét, melynek mindkét kávája mintegy a köze­péig erősen egymáshoz volt szorítva, erősen a begyéhez nyomta; innét kezdve a felső káva S alakulag görbülve, az alsó egyenes­től annyira eltávolodott, hogy a kettő közt egy elől nyílt ivalaku, mintegy két cm. magas (átlagosan) és körülbelül 3V 4 cm. hosszú térség támadt. A szalonka e különös helyzetében még legalább egy perczig nyugodtan maradt s csőrének nagy hasonlatossága volt egy »drótfogóhoz« vagy »csipeszhez«. A felső káva ezen görcsös felfeszülése vagy görbülése ezután fokozatosan alább­hagyott, mire az lassan ismét az egyenesen maradt mozdulatlan alsó kávára bocsátkozott le. Néhány fulákolás és nyelés után a szalonka megrázta tollazatát s azonnal előre tipegett, hogy egy második adag gilisztát ismét hasonló mohósággal faljon fel.« így szól Beckmann érdekes jelentése s én a szalonkának ezen viselkedéséből arra következtetek, hogy az nem volt egyéb az emészthetetlen részek kihányásánál, amire az észlelő nein is gondolván, figyelmét e körülmény könnyen kikerülhette. Hogy azonban ezen következtetésem helyes-e vagy nem, azt csupán a további szabatos megfigyelések lesznek hivatva végér­vényesen eldönteni.« Ami az erdei szalonka tartózkodási helyét illeti, arra vonat­kozólag először is az alábbi általánosságokat kell előrebocsáj­tanom. Tavaszszal nagyobb összefüggő erdőségekben előbb találjuk, mint kisebb erdőkben, melyekben azonban később szívesen száll meg. A homokos talajt nem kedveli. Erdőszegény vidékeken (őszszel kivált) bokros kertekben, cserjésekben vagy szőlőkben is leszáll. így őszi vonuláskor az Alföldön csakis szőlőkben vagy parkokban tartanak pihenőt az átvonuló szalonkák s néha Lakatos : Az erdei szalonka és vadászata. 5 _É

Next

/
Oldalképek
Tartalom