Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

- 56 következő perczben már elérhetlen távolban s a legtöbbször anélkül, hogy látná is a puskás: felvágja magát a fák fölé a szalonka, vagy pedig tovalábal s a vizsla alig juthat előtte állásra, avagy egyáltalában nem is jut. Madarunk egyéni képességek tekintetében első belyen áll az erdő szárnyas vadjai között, különösen ami a röpülést illeti, amiben kiváló mester, sőt valóságos különlegesség a madarak közölt. Rendes járását, bár nehézkes testének megfelelőleg kissé tipegő, látszólag lomha: bizonyos kecs és előkelőség jellemzi. Mozgásai lassúk, kimértek és rendkívül kényelmesek. Többnyire lekuporodva futkos ide-oda és leginkább apró lépésekkel lopja magát előre. Gyorsabb mozgás esetében kissé gyámoltalannak látszik ugyan és kivált egyenetlen talajon tántorog, mint a kacsa s ugy látszik, nem is szívesen használja lábait, de azért szükség esetén fut, mint a fogoly s ép oly nehezen is érhető el a szárnyalt szalonka, mint a fogoly. IIa futásra veszi, nyakát és csőrét majdnem viz-szintesen előre tartja s ugy törekszik előre. Ültében — mint általában minden szalonkafaj — igen különös, a tetszetősséget teljesen nélkülöző helyzetet vesz fel: nyakát behúzza, csőrét a föld felé irányozza és testét viziriányos helyzetben tartja. Repülése elég lassú ugyan, de igen kiválik gyors mozdulatok, hirtelen való fordulatok és kanyarodások tekintetében. Nincs az a sürüs, melyen keresztülsiklani nem tudna, még pedig anélkül, hogy a lombokba ütődnék, vagy csak érintené is azokat; a mi tekintve ama körülményt, hogy fölveretésekor nem ritkán röppen tyüszerü gyorsasággal kel fel, vagyis inkább kirobban a sűrűből: igazán csodálatos röpülési ügyességről tesz tanúságot s bízvást el lehet mondani, hogy kevés szárnyas van, mely annyira tetszésétől függőleg s oly utolérhetetlen virtuozitással módosítani képes volna azt, mint madarunk, melv aszerint, amint a körülmények utalják: majd szemmel alig kivehető gyorsasággal, majd bagolyszerü csendes lebegéssel, vagy mérsékelt sebességgel szárnyal tova; majd meg hirtelen megkanyarodik ebben vagy abban az irányban, mintha a szél ragadná magával. Ha a szükség kívánja, perez alatt képes felemelkedni vagy viszont lefelé hanyatlani a legkisebb megerőltetés nélkül. A magasba azonban nappal sohasem emelkedik föl. s mig elkerülheti nem repül át nyilt térségeket, de sőt erdei tisztások felett sem huz keresztül, inkább kerülőt tesz. Ha szabad helyen emelkedik fel,