Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

— 23 dúlnak, tehát konstansak (állandók) s melyek csakis a »külem«-re vonatkoznak. Hogy a különböző élettani viszonyok itt szóba nem jöhetnek, az természetes, minthogy ugyanazon fajhoz tartozó egyedek egyéni tulajdonságok tekintetében, korántsem egyeznek meg egymással; épp azért az eltérő biológiai viszonyok még magukba véve nem képezhetnek természetrajzilag faji önállóságra képesítő indokokat. Már most ebből kiindulva, megkezdhetjük kutatásunkat ama bizonyos jellegek után, melyek feljogosítanának ha volnának! — vagy egyáltalában ha tudományos szempontból értékel lehetne nekik tulajdonítani: két különböző faj, vagy csak válfaj felállítására az erdei szalonkánál. Először is tekintsük a tollazatbani eltérés eket. Mit tapasztalunk e tekintetben? Azt, hogv az eltérések csakugyan léteznek; a tollszinezet főkaraktere tekintetében azonban, különösen ami a mustrázatot illeti: a kis- és nagyfajtáju szalonka közt semmi különbség nincsen. Tehát az egyéb tekintetben való színbeli eltérések mitsem bizonyítanak, mert azok sok más madárnál is ép ugy megvannak, mint a szalonkánál, igy például az ölyveknél (Buteo, Archibuteo, Pernis) és igen nagy mértékben a kelecsen sólyomnál (Hierofalco sacer), valamint a galambsneffnél (Machetes pugnax) és még sok más fajnál, különösen pedig az olyanok vannak nagy színbeli variátióknak alávetve, melyek kiterjedt földrajzi elterjedési körrel birnak s ezen övben vagy zónában erősen észak felé terjeszkednek, mint az erdei szalonkának. A tollazatban való különbségek tehát, szintén nem képezhetnek faji önállóságra képesítő indokot a kisfajtáju sneffeknél, természetrajzi szempontból. Lássuk már most ugyancsak a kis formájú szalonkákra vonatkozólag faji-jellegü(!) felállított kékes 1 á b s z i 11 mibenállását. Mint faji jelleg ez is egészen elesik, mert a vizsgálatok során minden kétséget kizárólag kiderült ugyanis, hogy a kékes lábszin még a legkisebb szalonkáknál sem állandó, amenvnyiben ezeknél is ép ugy mint a nagyfajtájuaknál kékes és vereses (husszinü) lábak egyaránt fordulnak elő. És a lábszinben való variátiók tekintetében, a szalonkák korántsem egyedül állók a madarak között, igy még csak kivételt sem lehetne velük tenni a lábszinről való »faji« kérdés tisztázása és illetőleg eldöntése szempontjából. Igy például a vándor és kelecsen sólyom (Falco peregrinus et Hierofalco sacer) egyedei is kék és sárga lábnak, s hogy többet ne mondjak, megemlítem még a