Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

vadászalbumban: »Sokan intézték hozzám e kérdési: hány féle erdei szalonkát ismerek? Erre én mindig azt feleltem, hogy ezer meg ezer szalonka volt már a kezemben, de sohase láttam két, egymáshoz egészen hasonlót, az az olyat, melynek tollazatában minden árnyalat egészen megegyező lett volna; minél fogva azt hiszem és vallom, hogy valamennyi erdei szalonka egy fajt képez, melynek számtalan válfaja van s ezek a különböző égalji /befolyások szerint ép ugy különböznek egymástól, mint az eszkimó a spanyoltól, holott mind egy törzsnek gyermekei, Tagadhatatlan, hogy nagyságra nézve vannak kisebb, nagyobb és legnagyobb sneffek, melyeknek tollazatában lényeges a külömbség, sőt repülésük is különböző; csőrük azonban és lábaik ihossza meglehetősen egyformák. Legelőször jönnek a kéklábu kicsinyek, az úgynevezett szálláscsinálók; ezeket csak később követik a nagy sárga sneffek, az úgynevezett bagolyfej üek, melyeknek kidomborodó nagy szemeit sokszor reptükben is láthatni. E kettő között aztán van még egy harmadik válfaj, (illetve szin és nagyság tekintetében eltérő forma. Szerző), mely sem nem kéklábu, sem nem bagolyfejü, hanem középvalami« stb. Ezek előrebocsájtása után most már rátérek azoknak az indokoknak a megvitatására, melyekre a »többfajuság« védői állításukat alapithatni vélik. De menjünk sorba. 1. A nagy sárga sneffek (vagyis bagolyfejüek) élénkebb színűek; tollazatúk kiválóan sárgás csikók, félholdak és czikornyákkal tarkázott. Különösen jellemzi őket a tetemesebb testi fejlettség, szóval szembetűnően nagyobbak, súlyosabbak; a szemük is kidülettebb, nagyobb, a fej nagysága meg épen szembetűnő, gömbölyű. A lábuk husszinü és szembeötlő szép feketebarna szemgyürüzetük van, mely a nagy fejjel együtt némileg a bagolyra emlékeztet. 2. A kis kéklábu sneffek, vagyis szálláscsinálók, jelentékenyen, sőt néha sokkal kisebbek, s ennek következtében karcsúbbak és jelentékenyen könnyebbek is. A lábuk kék vagy aczélszürke, fejük kevésbé feltűnően nagy és gömbölyű, inkább csúcsos. Tollazatúk sötétebb, dísztelenebb, inkább szürkébe, mint sárgába játszik- s abban is eltérnek a bagolyfejüektől, hogy alsó testrészük kevésbé sárga, inkább fehér feketés hullámvonalakkal vegyítve. 3. A kis kéklábuak jönnek tavaszszal legelőször; innét van »szálláscsináló« elnevezésük is. A bagolyfejüek később jönnek. 4. Utóbbiak kevésbé ügyes röptüeknek látszanak és nem is olyan vadak. A kéklábuak ellenben sókkal sebesebben húznak.