Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

-Iliiéi kifejezést. Ezen többnyire hatszögü alakú, hosszában megnyúl l (nyújtott) csontsejtek, illetőleg mint nevezik: »csontsejtes tapintókészülék« (a két állkapocs mindegyik végén) kitűnően van kifejlődve. A sejtek nagyobbak s jóval számosabbak mint a többi szalonka-féle vadnál. Az erdei szalonka feje és csőre a vázban nyugasztott és hajlitott állapotban. A szalonkacsőr porozus csúcsa. A hajlithatási módszert illetőleg, az ez irányban ,telt vizsgálatok bizonysága szerint, e tulajdonság több más sneffszerü gázló madárnál is előfordul, igy nemcsak a godánál (Limosa), a galambsnefféknél (Machetes) és a partisnefféknél (Tringa), hanem az ibiseknél, de sőt a kolibriknél is. A föntebbi általános jellemzés előrebocsájtása után, rátérve az erdei szalon k a külemének ismertetése, először is konstatálnom kell, hogy kedvencz hosszucsőrü madarunk tollszinezet tekintetében oly változó, hogy annak egységes, pontosan és minden szárnyalatra kiterjedő leirást adni, teljes lehetetlenség, miért is rajzomban csak a főbb vonásokra szorítkozom. a) A homlok szürke vagy sárgásszürke; a fejtetőt egy széles, alább a nyakat három keskenyebb fekete kereszt-csik disziti; a csőrtől kezdve a szemekig, egy fekete vagy sötét- rozsdabarna szem g y ü r ü'zet húzódik. A szemek barnafeketék.