Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Második rész (Vadászati rész) - I. Bevezetés

— Ill — ales, a cserkés

z e t és hajtás. Mind a három vadászati módnak megvan a maga különleges érdeke, a mely által egyik a másiktól külömbözik, s ezek szerint válogatja hi veit is. így a lesvadászatban leginkább a poétikus hangulatok hivei találnak gyönyört, habár kevés eredményt is préda tekintetben ellenben a cserkészet már eredményesebb, de fáradságosabb is, azonban vadászati érdekek szempontjából egyetlen s hasonlíthatatlan módja a szalonkavadászatnak, a mennyiben tulajdonképeni czélja mellett vizslászati és lövészeti gyönyöröket is nyújt s általában a legmagasabb fokig kielégíti a vadászszenvedélyt; mig a többi vadászati módokról ezt nem mondhatni. A hajtás a tömeges eredmények eszköze; nem igen vadászias és inkább is vasárnapi puskaforgatóknak, mint telivér vadászoknak való mulatság: afféle »sport«, melynek — mint minden tömeges vadgyilkolási módszernek - a telhetetlen angol volt a keresztapja. Egy nemesebb érdeke azonban mégis van, mely okon a komoly vadászok se átalják néha kivenni részüket a hajtások »gyönyörei«-bol s ez: a lövészeti érdek, mely egyik vadászati módnál sem oly változatos a röptében való lövés komplikátiói tekintetében, mint a hajtott szalonkánál. Egyébiránt a mi a szalonkalövést illeti, az mindig rejt magában valami mesterségest, még akkor is, a midőn a legkönnyebbnek mutatkozik; tagadhatatlan azonban, hogy hajtásban legnehezebb lőni a szalonkát, mig lesen sokszor igen könnyű esélyek, lőalkalmak kínálkoznak annak, ki a röptében való lövés fortélyát érti s kellőképen magáévá tette. Hanem azért még a legügyesebb szalonkalövők is gyakran mellé durrantanak egyegy szokatlan kelésü hosszucsőrünek, mely a furfangos röptű madarak közt a legelső helyen áll; viszont vannak oly lövők, kik néha inkább csak sejtik, mint látják a sűrűben röppentyűként felfelé törekvő madarat, s lövésük kevés kivétellel mégis talál. Persze, a lövésbeli ügyesség mellett attól is sok függ, kis avagy nagy öblű fegyvert használunk-e a csalékony röptű szalonkára. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy a kisöblű fegyver könnyebb, kényelmesebb ugyan, de nehezebb véle lőni s emellett még az a hátrányos tulajdonsága is van, hogy rövid lőtávolból rongygyá lövi a vadat, ellenben a nagyöblü puska igaz, hogy súlya miatt kissé kényelmetlen és nehezebben is kezelhető, de lövése aztán kifogástalan s mivel nagyot is térit, nem egy-