Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Második rész (Vadászati rész) - I. Bevezetés

— 108 — forrásaként tűnhetik fel előttünk, miután a szalonka itt minden fáradság nélkül talál gazdagon teritett asztalra. Az erdei szalonka ugy látszik ezt a helyet meg is tudja becsülni és ki is használja, mert szinte kihizik a bőséges élelemtől s a puskásnak úgyszólván a lábai előtt száll fel. Mandalavt elhagyva, a legközelebb eső u. n. kynkac-i katonai állomásra mentem, mely beláthatatlan rizsföldek között egészen magánosan áll. Az állomásparancsnoktól kikértem a szükséges vadászati engedélyt, a mit az mindjárt készséggel meg is adott, aztán összes utipodgyászaimat és felszerelésemet az állomási épületbe vitette, én pedig igénybe vettem a rendelkezésemre bocsátott lakosztályt. Itt aztán a házi úrral együtt neki fogtunk eleségünk fogyasztásához; majd pedig vadászfelszerelésem után néztem, mely ezen a vidéken fokozott gondozást igényel. Az egész vidék nedvessége ugyanis, hatásában sokkal intenzivebb és hátrányosabb itt, mint akárhol másutt, olyannyira, hogy például egy teljesen uj, nikelirozott késnek a pengéjét egyetlen éjszaka vastag rétegben bevonja a rozsda. Ez a körülmény vadászfelszereléseimet s főleg töltényeimet illetőleg gondolkozóba ejtett, miért is ezeket első sorban is igyekeztem minden eshetőség ellen biztosítani és megóvni. Főleg a füstnélküli lőporral töltött töllényeimet féltettem, mely lőpor állítólag a nedvességet hamar fölveszi. Ép ez okból sokkal okosabb, ha Indiában vásárolunk töltényeket, mivel egyrészt azokat igen jó minőségben kaphatjuk olt, másrészt igen sok kellemetlenséget kikerülünk, ha a töltényeket útközben magunkkal nem czipeljük. Másnap elindultam a szinte beláthatatlan mocsárra. Sajátságos kép tárult itt elém. Rendszeresen mivelt rizsföldek vannak itt egy nádtenger közepében, a hol a káka két méter magasságot ér el és olyan egyformán van tartva, akár csak kasza járt volna koronájuk felett. Ezek az óriás nádterületek látszólag áthatolhatlanok és én az első pillanatban ezen a helyen vadászsikerről még csak álmodni sem mertem; de benszülött kísérőm, a ki ugylátszik tétova viselkedésemnek okát felismerte, rögtön a sűrűbe lépett és intett, bog}' kövessem. Utána mentem, csaknem reménytelenül. Amint igy kedvtelenül egy ideig kísérőm után a sűrűségben barangoltam, egyszerre nyilt helyre, egy nagykiterjedésű megmivelt rizsföldre értünk, a hol á szorgalmas emberi kéz mun-