Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Tájékoztató

Tájékoztató. Aki a vadászat férfias gyakorlata közben nem csupán az elejtendő vadmennyiség fokozására törekszik, hanem figyelmét a körülötte nyüzsgő állatok s nevezetesen szárnyasok életére is kiterjeszti: az mindenesetre kétszeres élvezetben részesül, mert nemcsak bizonyos zsákmány elejtése szerez neki örömet, hanem része van ama napról-napra kínálkozó uj és uj tapasztalatokban is, miket a természet örök változatossága és felületének szüntelen hullámzása a megfigyelőnek juttat. A természet kimerithetlen gazdagságú, naponként más, épen azért kifejezhetlenül érdekes. A művészet és emberi kéz alkotásai csak addig s oly mérvben képesek bennünket csodálattal és bámulattal eltölteni, mig müértésünk és Ítélőképességünk felett állanak; minél inkább emelkedünk azonban a szellemi és fizikai tökély fokozatain oly magasra, hogy tehetségünk hasonlót tud előállitani, annál jobban vesztenek azok fényükből. A természet élete épen ellenkezőleg annál érdekesebb lesz, minél behatóbban ismerjük, minél mélyebben tekintünk lényegébe. így egyszersmind világos az is, hogy e roppant téveteg birodalomban teljesen eligazodni a mi korlátolt tehetségünkkel soha sem fogunk. Minden erőkifejtésünk, tanulmányozásunk csak azt eredményezheti, hogy több ismeretre teszünk szert az eddigieknél, de azért a bevégzett tudáshoz soha sem juthatunk el. Ismeretkörünk tágulhat egy bizonyos fokig, de azon tul már egy átláthatatlan köd következik s hiába erőlködünk azon átlátni . . De ezen körön belül való eligazodhatáshoz is mi egy emberi, élet! Igaza volt Cu vie r-nek, mikor azt mondotta: »Még a közönséges veréb életének teljes ismeretéhez sem elég hosszú egy ember élete.»