Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

XX. Ta-tsien-lu-ból Batang-ba

8

( 0 TA-TSIEN-LU-BÓL BATANG-BA. is erőt vett rajta a félelem és ájultan esett le lováról. Ennek aztán meg volt a kívánt hatása. A batangiak erkölcsi győzelmet vivtak ki és meg voltak vele elégedve. A vihar edzette arczok mosolyogni kezdtek, s csakhamar megkötötték a békét. Csak most, midőn a veszély teljesen elmúlt, lépett népe közé a fejedelem, menydörgős szónoklatot tartván hozzájuk. Másnap hágtunk fel a Tassou hegységre vagy Tschara-la-ra, melynek meredek alakulásai számos nehézségeket képeznek az előre törekvő utas előtt, mig végre Batang egyik hazában pihenheti ki a tibeti hegyeken és hegyvidékeken keresztül folytatott utazás fáradalmait, és uj erőt gyűjthet az ezután következő nélkülözésekhez. A Tschara-la sok tekintetben hasonlít a Gara-la-hoz. Ép oly kopár és sivár, csakhogy a rajta keresztül vezető ut még meredekebb, s ezért a felhágás nem is veszélytelen, különösen, ha az utas a hig levegő hatásától félvén a nyeregben marad.*) A chinai és tibeti katonák igy cselekedtek, s egymás után potyogtak le a lovakról. Szerencsére esés közben sem fegyvereiket sem csontjaikat össze nem törték. A hegyszoros legmagasabb pontja egy köralaku törmelékkel megtöltött völgy felett van 5000 méter absolut magasságban. Nehany befagyott tó mellett elhaladva az ut végre egy rohamos hegyi folyamnak erdővel bontott lejtőjéhez ér, e folyam Szegény Ta-kl. *) A magas hegyek veszélyes kigőzölgését a tibetiek Ladu-nak, a chinaiak Chaan-tschi-nek nevezik.