Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

XX. Ta-tsien-lu-ból Batang-ba

8

( 0 TA-TSIEN-LU-BÓL BATANG-BA. A városnak 300 sárból épített házát tökéletesen elhomályosítja a két láma kolostor, aranyozott tetőzetével, s vörösre festett ablakai és ajtaival. Hat ezer láma énekel és imádkozik e két zárdában és terrorizálja a város három ezer lakosát, kik között csak 60 chinai. Még a Litangban székelő tibeti herczeg és a chinai mandarin is, akit egyébiránt színről szinre nem láthattunk, teljesen e rettegetett papok befolyása alatt állanak. Azon szándékunk, hogy látogatást tegyünk a zárda főnökénél, hajótörést szenvedett a lámák türelmetlenségén. Alig vették észre szándékunkat, midőn több csoportozatot képezve, »Zo — Zo! — (el-el) fenyegető szavakkal fogadtak. Midőn mindennek daczára behatolni igyekeztünk a szentélybe, minden felől kisebb nagyobb köveket dobtak felénk. A lámák a kolostor belsejébe vonultak vissza, s eltorlaszolták annak bejáratait. A chinai tisztviselő reszketett a félelem miatt, s erőszakolt, hogy térjünk vissza a Yamenbe, mert attól tartott, hogy a felizgatott papok komoly merényletet kisértenek meg ellenünk. Széchenyi gróf erre egy levelet irt a Kutuktu-hoz, amelyben a lámák barátságtalan magaviselete ellen panaszt emel, és kéri, hogy fogadja el látogatásunkat. Az eleven Buddha válasza nyájasan hangzék ugyan, de azért határozottan visszautasitólag. Mentségül azt hozta fel, hogy a lámák vakbuzgó, türelmetlen és durva emberek, akik minden európait gyűlölnek, s el vannak határozva, hogy a látogatást erőszakkal is megakadályozzák. Most már még barátságos házigazdánk is sürgetni kezdte elindulásunkat, s kért, hogy elutazásunk pillanatáig ne távozzunk házából. A még hátra levő időt, naplójegyzeteink teljesebbé tételére fordítottuk, vagy az épület lapos tetőzetén csevegéssel töltöttük el. A lapos födélről jobban szemügyre vehettük a tibeti férfiak és hölgyek tarka csoportozatát, amint a közel folyamban vizet merítettek s nagy faedényekben haza hordták. Ruházatuk, durva szőrszoknyából állott, melyet egy öv szorított a derékhoz. A ruha szine piszkos fehér volt, vagy eset-