Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450
XX. Ta-tsien-lu-ból Batang-ba
8 ( 0 TA-TSIEN-LU-BÓL BATANG-BA. világította meg a nyirkos talajon buján diszlő moha bársonysima felületét. A lombok kedélyesen kellemes suhogása, különösen jól hatott reánk madárcsicsergésével és a kakuknak messze hallható kiáltásaival. — Make-tschung kis falu, ahol az éjjet töltöttük, egy erdő nyílásban már jelentékeny magasságban fekszik Hokeu fölött. Estve, a szállásunk előtti nagy köveken ülve, néma bámulattal néztük e csudálatosan nagyszerű vidéket. Lin tábornok hozzánk csatlakozott és elbeszélte, — e közben folytonosan szürcsölve a forró theát — hogy hány chinai utast gyilkoltak meg e szép völgyben a tibeti rablók. Hihetetlen mosolyunk nem hozta zavarba, hanem esküvel állította mondásainak igazságát, és ohajtotta, vajha ne legyen alkalmunk meggyőződni szavainak igaz voltáról. Másnap a tábornok mellettem lovagolt. Sötét sziklahasadékhoz értünk. »Itt* — mondá Lin — »itt szoktak rejtőzni a rablók! — Bum, bum ! c Fölemelte botját, és fenyegetve kiáltott a hegyekre. Hasztalan ! Egy rabló sem mutatkozott. En kaczagtam és sietésre ösztönöztem lovamat, hogy a többiek előtt felérjek a szoros magaslatára. Ekkor — már csaknem a magaslaton voltam — közelemben egy lövés dördül el. Megkerültem az ut hajlását, és egy sajátságos ember csoportot láttam magam előtt. Néhány katona a mi kíséretünkből egy elvadult kinézésű tibetit állott körül, akinek kezei hátra voltak kötve. Előtte állott szikrázó szemekkel egy chinai mandarin, aki csapatával Schingolo felől jött. Majd a szegény rablót halmozta el szidalmaival, majd saját katonáit, s végre megpillantván bennünket, kézzel lábbal kapálózott, integetvén, hogy menjünk oda. Tang, a tibeti tolmács csakhamar hozzánk érkezett és ennek segélyével aztán értésünkre adta a mandarin, hogy három rablót fogott el, akik jelentékeny menynyiségü theát loptak el. E szavak közben egy kis csomag thea téglára mutatott, amely a gonosztevő előtt a földön feküdt. — Ez a főczinkos, akinek fejét rögtön le kell vágatni. A fogoly térdelő helyzete épp alkalmas volt e fenyegetés
