Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

V. Schanghai

SCHANGHAI, 151 legessé teszik a keztyiiket. Az arczok a ruházat főszinének megfelelőleg voltak kifestve. A bohóczok azonban minden körülmények között vörösre festik orrukat. Fejükön, a művészek, valami sisak félét, vagy az értékes mandarin süveget viselték, amely az egyszerűség kivételivel, nagyon hasonlít a magyar kerek kalapokhoz. A hősök és a mandarinok, pávatollakkal ékesítik kalapjaikat, a tábornokok, öt vagy hat kis zászlócskát viselnek ismertető jelül s ezek a nyak és a ruha között alkalmazva, az illető művész feje fölött lobognak. A női szerepeket is kivétel nélkül férfiak játszák, s én egy-egy természethűnek mondható előadás után ítélve, azt mondhatom, hogy az illető művésznek hosszas tanulmányokat kellett tennie a kaczérság kézi könyvében, mielőtt sikerült a nyomorék lábak ügyetlen járását, a kaczér leányok felső testének ide-oda hajlongását, s a számtalan, de jellemzetes fej- és kézmozdulatokat híven utánoznia. A szinmű cselekményéből sehogy sem tudtam kiokosodni. A mandarinok, kíséretükkel együtt előbb egy fegyvertánczot mutattak fel, s aztán mindegyik külön-külön egy dalt énekelt. A zene ezenközben folyvást dühöngött, a különbség csak az volt működésében, hogy az énekhez képest olykor-olykor változtatta az ütenyt. A chínaiak fistulázva énekeltek, sőt mondhatnám, károgtak, s gyakran emberfölötti erőködést tettek, csakhogy a közönség tapsait kiérdemeljék. A közönség azonban csak egyet tüntetett ki, azt, a ki leghamisabban károgott, nyögött és szánalomra méltólag kínlódott. Az egész közönség lelkesülten tapsolt neki. Aztán egy fogoly lépett fel hátrakötött kezekkel. Föllépése után egy óránál tovább, mozdulatlanul ült egy padon, szemeit lehunyva, s én gyanúban tartom, hogy valóban aludt is. Nem is látszott tudomást venni anyjáról, aki szintén megjelent, hogy a mandarin szivét könyörre indítsa ; nem látta, hogy a mandarin egy másikkal együtt versenytánczban fárasztja magát, nem halotta egy fiatal leányka föllépését, aki egy valóban megható dalt énekelt, s aztán