Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

V. Schanghai

SCHANGHAI, 141 holmijaikat. A tűz elnyomásánál egyetlen chinai sem működött közre. Ök csak a gummicsövek működését és a vastag vízsugár hatását bámultak, és sehogy sem tudták felfogni, hogy miért fárasztják magukat annyira a tűzoltók, s különösen az volt érthetlen előttük, miért öntözik azokat a házakat is» amelyek még nem égnek. Egy óra alatt — míg végre sikerült a tüzet localisálni — 30 chinai ház égett le. Azzal az elégtétellel azonban tartozom a chínaiaknak, hogy a rendetlenség nem volt oly nagy, mint később Hakodate-ban tapasztaltam egy tüzeset alkalmával, ahol éjszaka, ezer meg ezer japáni rohant a tűz színhelyére, mindegyik égő lámpával kezében. Egyik sem tudta mi hasznát vegye lámpájának s aztán ostoba arczkifejezéssel bámultak egymás szemébe, s végre még kaczagtak saját élhetetlenségükön. Általában véve sem ott, sem itt, a levertségnek semmi nyomát nem találtam a szerencsétlenség után. E kis kitérés után folytassuk Schanghai társadalmi életének ismertetését. Mindazokat a tárgyakat, melyekre az európai embernek a munkához, az élethez és mulatsághoz szüksége van, Schanghaiban is feltalálja. Hogy a bevásárlásnál háromszoros árakat kénytelen fizetni, azt rosz néven sem veheti senki, ha meggondolja, hogy a kereskedő csak azért telepedik meg Chínában, hogy minél gyorsabban meggazdagodjék. A kölcsönös bizalom, a szó értelmében határtalan, szükségtelen, és nem is történik meg soha, hogy valaki pénzt hordjon magával. Tetszés szerint vásárolhat mindenki, akár európai, akár chinai kereskedőnél, beléphet az első vendéglőbe, anélkül, hogy egyetlen cent volna zsebében, mert szokás, és teljesen elég, ha fizetés helyett egy bont állit ki, vagy a minden kereskedésben már készen alló checksre, a vételösszeg alá saját nevét odaírja. A hónap elején, a ház compradorja kihordja a checkseket és beszedi az értük járó összeget. Az, hogy a hitelezők veszteségeket