Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 144. Ilyképen jutának bé az kívánt Vépre, Az ég igazítá az hol ollyan képre, Ki szívét szívéhez ragasztja majd lépre, S azzal együtt terjed jó híre sok népre. 145. Égen az nap szintén már délre szalada, Garádicson az Gróf midőn fölhalada, Hol a Gróf-Asszonynak midőn kezet ada, — Vélnéd, hogy az hajnal ott akkor támada. . A 146. Mert miként az eget az nap pirosítja, Midőn még súgárit földszínre nem szítja, Az kék eget mintegy meghalaványítja, Csillagjait csak itt s amott világítja: 147. Úgy Csáky Krisztina gyászöltözetében Halványéit, s mint hajnal pirult személyében ; Csillagzott sok drágakő násfás mellében, Fénylettek gyémántok szép fejkötőjében. 148. Vegyül piros rózsa mint az fejér között: Az Gróf orczáján is vér oly színt öntözött Titkos tekintetek ha egyben-ütközött, — Gondold, az két szív ott együtt mint küzdködött! 149. Az Grófné házában egymást békövetvén. Valának ideig együtt, beszélgetvén, Titkosan egymásra olykor tekintgetvén, — Vélök Szimnay is, dolgokat nevetvén. . . 150. Az asztal azonban palotán megterűlt, Kit sok ezüsttányér nagy hosszan elkerült; Senki azon napon Vépen nem keserűit, Sőt mindenféle rend nagy vígságban merült. 151. Pohárnoknak látszott itten frissesége, Kezkenőkből hajtott s formált mestersége, S minden czipó felett mívelt ékessége, Kiknek volt szebbnél szebb különb-különbsége. 1 Az ezen legutóbbi 8 versszakot tartalmazó két lap közzé egy keskeny papírszelet van téve, melyen a következő — talán a költemény valamelyik sorának változatául tervezett — verssor olvasható : S azzal nagy hírt s nevet magának készítsen.