Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 128. Ezt nyomban követte, nyomban amaz Deres, Kihez bár futásban hasonlót ne keress; Ennek száras lába ollyan inas s eres: Vélnéd, föld alatta mindenütt sükeres. 129. Bellerophontúl e ló nyilván származott, Ida szigetében vagy szelektől fajzott: Mert senki oly lovat még elő nem hozott, Futásban melly ettűl el nem maradozott. 130. Ezüst- s aranyfonál czafragját czifrázta, Rózsaszínnel fecskefarkassan ruházta; Haragossan magát ez ha neki-rázta, — Rúgással az nézőt csak alig hibázta. 131. Ezután kevélyen ment az fínyesFa&ó; Nyilván Ázsiában volt az faja lakó! Átugrott oly hordót, melyben ment tíz akó; Lábát fölrángatva volt az földre rakó.. . 132. Haragosan széjjel orrát tárogatta, Vérben vegyült szemét tétova forgatta, Gyöpöt patkójával széjjelliasogatta; Ki közel állt, — hamar lábbal támogatta. . . 133. Farát vörös-bársony czafrag bétakarta. Vegyes szkófiummal; Flóra aztat varrta, Nem igen ült erre ki mikor akarta: Szelíd vadságátúl mert hidd, kiki tárta! 134. Nagy Barnát ezután az lovász vezette, Fekete-bársony szín szőriben festette ; Lengyelországban ezt király 1 neveltette, — Deliséggel többi szűrit ki is tette. 135. Rézdobverőt követ két első lábával, Nagyon buffogtatja földet patkójával; Nagy szélesen hág ez erős hátuljával, Kiforgatván lábát rövid csuklyójával. 1 Sobieski.