Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 90. Az eszes Krisztina ezt mind elhallgatta, Szirmay mondásit magában faggatta; Kit-kit szívesen lát, — oly válaszát adta, — Olyant főként, ki még Vépet nem láthatta. 91. Nincsen senki előtt vépi háza zárva, Böcsűlletes rendnek áll ajtaja tárva; Bercsényi is lészen jó szívvel bevárva, Magát megalázza ha ott körűijárva. 92. Kapá Szirmay is ott azért pennáját, Szólítá magához egy htítvös 1 szolgáját, Mondván: nyergelné meg hamar paripáját, S nyargalná be frissen Pozsonyt s annak táját. 93. Azalatt az Gróf is Pozsonyban érkezett, Az jurátus 2 véle a hol foga kezet, Mondja: nagy sietve Dunán átevezett, S urátúl magával egy levelet vezet. 94. Mellyet az Úr fogva, titkos sóhajtással Nézi s olvasgatja szív-dobogtatással; Pozsonyban mint járt már, tudja, egyszer mással, — Noha azután élt híven azon társsal. 95. Írja Szirmay, hogy látják nagy szívesen, Szoktak új vendéget mint látni kedvesen; Ne késsék, s ne gyűjjön azért kétségesen: Ot is Vépen éri az Gróf, csak siessen! 96. Jó ugyanis — mondja — a szíves látás is, S lehet mindennémű jó kedvmutatás is: Kellne Bercsényinek ahhoz de több más is, Hiszi Istent, száll rá ottan bővbb áldás is! 97. Másnap azért, a nap hogy súgárt emele, Kitűl világodék az ablakok fele, Végtére az ház is lőn fényével tele, A Dunán az Úr is az hidasra 3 kele. 1 Hites, hittel kötelezett. 2 T. i. Szirmay ítélőmester jurátusa, hites jegyzője, — küldötte. 3 Repülő hid.