Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 67. Fölindult szívében, azt meg kell vallani. S örömest is menne oda udvarlani: De illik elsőben tűle szót hallani, — Ne köllessék nála hogy szégyent vallani! 68. Az udvariság is magával azt hozza: Üdéjét és napját hogy megtudakozza, Netalán olyankor más akadályozza ; Jobb hát, hogy előre útját kinyomozza. 69. Jól vagyon; feleié az túdós Szirmay, — Jól virradott az nap, mely volt talán mai. Bár eddig is lettek volna olly álmai, Jól járnának eddig kettősben jármai! 70. Elmégyen ő — úgymond — ugyanis előre; Juta is csakhamar Dunán az kelőre, Onnét másfél napra Vépre ebédlőre, Hol forog jó borral sok pohár s nem lőre.

1 71. Kelnek köszöntések asztalnál urakért, Iffiú és házas s úgy özvegy fiakért, Némely úri árva s úgy kisasszonyokért, S nagy tisztekben lévő más méltóságokért. 72. Gróf Bercsényiért is ott egy pohár kele, Mellyet az pohárnok tölte szintén tele, Jó emlékezetet mely róla emele, S eltelék az asztal kerületi vele. 73. De bezzeg, Szirmay jobban emlékezett Asztal után, midőn üdővel érkezett; Mert elméje néki meg nem feledkezett, Töltvén pohárjában bor helyett főtt vizet. 74. Azelőtt is ugyan gyakran említette Beszédje közt az Gróf életét fölvette S ez úri asszonynak eleibe tette: De még ezt, az mint most, meg nem jelentette. 1 B. Szirmay István országbírói ítélőmesternek Bercsényi második házassága ügyében gr. Csáky Krisztinánál való járásáról 1 »Bercsényicsalád« II. k. 90 — 95. 11.