Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 36. Mert az igaz ember szűk most ez életben, Titkos légyen főként az ily történetben, S ne találjon gáncsot ki a szeretetben, — Ritkán kél ily madár fészkes kikeletben. 37. Tudják: az Grófnéért hogy vannak többen is, Folytatják az dolgot immár élőbbén is, Lehet, szándékjokat vitték már végben is, Pirúlnának azért ott az kezdőben is. 38. Vannak itt is, s vannak mások is fölföldrűl, Az kik practicálnak s gondolkodnak errűl, Forgódnak is érte, mint mondják, emberül, S talán majd az madár kezökre is kerül

1 39. Ki fog hát őróla Vépre ily hírt vinni, Gondolkodik, ebben kit kelljen meghinni ? Nem lehet akárkit erre mert rábírni, — Hát inkább szándékját csak meg fogja írni. . . 40. Nem írja: az írás mert gyakorta hibáz, Irigység az után ólálkodva vigyáz, Gyalázatot sokszor ember nyakában ráz, Főképpen személye az hol csak oly, mint váz. 41. Ha az írás mellett nem lesz szószólója : Lehet a sok hamis ott mindjárt vádlója, Kivált ha levélnek nem lesz titkolója, — Ott böcstelenségnek nőhet vadkomlója. 42. Vannak oly szolgái, az kikhez bízhatna, S kiknek illyen titkot bátran megmondhatna, Altalok talán jó választ is várhatna S az odamenésre napot is kaphatna. 43. De egyiknek sincsen ott ösmeretsége, Kit ha meglátna az udvarlók népsége: Nem lehetne ollyan practicás mentsége, Hogy ne lenne róla mindennek kétsége. 1 E felföldi kérők egyike a nerri rég megözvegyült gr. Barkóczy Ferencz zempléni főispán és kassai vice-generális volt. L. »Bercsényicsalád,« II. k. 90 — 91. 1.