Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433
HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.
BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. II 38. így az hét seregélyt mindaddig iildözé Kegyetlen nyilával, míg ellövöldözé, Sötét holtban őket rejté s béfödözé, Világban híreket sűrűn beködözé 39. Ki nem vetkőzött volt még feketéjéből, Krisztinája után vett gyászos színjéből Gróf Bercsényi Miklós bánatos kedvébűi, Ez hírt hogy tisztinek érté levelébűl: 40. Akkor szintén vak felföldi útjában, Indúlván az Gróf Úr oda jószágában, Mulasztást hogy tenne ott gyászosságábar S abban lelt nem kicsiny szomorúságában. 41. Túrócz vármegyében immáron halada, Trebosztó kastélya az hol szállást ada; Fényével azonban a nap leszalada, Sűrű nagy sötétség föld színén támada. 42. Minden ember fölkelt immár vocsorátúl, Kiki ágya felé siet asztalátúl, Hogy el nem nyomatván reggeli álmátú 1 Virradtán készülne, s nyergelne azontú 1 43. Agyában az Úr is már lenyúgodott volt, Csendesedett az éj, sem egy, sem más nem szólt; Pislog némely szemmel, mint az félig megholt, Azonban az posta távuldanrúl sikolt. 44. Rikoltó kürtjével már közelebb kiált, Madárként csakhamar Trebosztóban beszállt, Ott az álmos hályog sok szemekről levált, Mondván, hogy levélben posta hozott halált! 45. Mert ellőtte halál az Bálint Druqethet, S familiájában általa véget tett; Az mely hét seregélyt már régen kergetett, Mostan czímerében lábbal felfüggesztett.
