Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

KŐSZEGHY PÁL. BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 35 6. Egy órában mi van, sokszor nincs már másban, Egy szempillantásban juthatni romlásban, Nem maradhat s lehet semmi oly állásban, Az halál ne hozza hogy azt változásban, 7. Az halál hát oka minden változásnak, Világban hogy helye nincs megmaradásnak, Ez által űl egyik helyére az másnak, S az meg hamar helyt ád más idegen társnak. 8. Láthatjuk sokszor, hogy ki ma élt, ma megholt, S holnap úgy tetszik, hogy e világon sem volt, Mert már az tanácsban helyette más felszólt S úgy tetszik, hogy már ez foganatosbbat ólt. 9. Ez sem ülhet soká de az hágott polczon, Nyújtóztatva látod csakhamar pokróczon, Elaludt, mert élő tüze az kanóczon, S ellobbant élete mint láng az paszkóczon. 10. Nagy boldogtalanság hát társa éltünknek, Ho gy állandósága nincs sehol helyünknek ; De, bár csak azt tudnánk, hogy czélja végünknek, Hol ? mikor ? és mint lesz eleste testünknek ? 11. De ez nem volt tudva még Salamonnál is, Nincs fölírva annál bölcsebb s okosbbnál is, Ez világnak minden eszével birnál is: Nem tudhatd, s végére hidd nem járhatnál is. 12. Azt bizonynyal tudjuk, hogy csak meg kell halnunk, Ha világban jöttünk, abbúl kikullatnunk, Egyik az másiknak utána ballagnunk, S nem is engedik itt sokáig múlatnunk. 13. így múltak el minden túdós, bölcs s okosok, Hódúltak halálnak minden hatalmasok, Kik nagy fönt röpdöstek mint szárnyakon sasok Megfúltak, elmúltak, hol nem is vélte sok.