Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433
ELŐSZÓ
22 KŐSZEGHY PÁL. BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. lakott. Ügy, hogy Kőszeghy Pál költeménye, vagy ha úgy tetszik: verses-krónikája, (mert vannak ilyenszerű részletei is), mint JcorJcép, mint művelődéstörténeti adalék, kiváló, maradandó értékű. Szemlélhető, szép és nem ritkán a miniatűr-festéshez hasonló vonásokkal iratnak le benne példáúl a főurak utazásai, ünnepélyei, lakomái, vadászat-, halászat- és szánkázásai, a magok és daliás udvari kíséretük ragyogó öltözetei, délczeg paripáik és ezeknek keleti pompájú drága fölszerelései, stb. Itt-ott a politika is belecsillan, jellemezve az akkori felfogást és helyzetet; így mindjárt az I. rész 87-ik versszakában, midőn a mű főhőse, árváinak családi örökét Unghvárt irigyei boszújára megszállja: »Rebellált Bercsényi, levélben hirdetik, Császár ellen hada mondják, hogy gyűjtetik; Udvarnál ezt pedig hamar elhitetik — Mert, a mag gar hamar kétségben vétetik.« Yagy a III. rész 77 — 78. versszakaiban: »Nem kell, ha magyar vagy, mostan vitézséged, — De ha sok pínzed van : vagyon emberséged ! . . . Ugyanis oly boldog üdőben jutottunk, Hogy régen bár mindennap törököt fogtuuk, Sok jancsárfejeket az fentöben raktunk: Bücsűletre azzal mégsem igen kaptunk!« • Ura Bercsényi erőtől duzzadó egyéniségének, bátorságának, éles elméjének, tudománykedvelő bölcsességének is nem egy helyütt találó jellemzésére bukkanunk; mint a következőkben, I. rész, 101. versszak: »El nem tagad semmit senkitül féltében, Fejért feketének nem mond ijedtében, — Vagyon állandóság s volt is beszédjében.« Yagy a II. rész 33—37. stropliáiban, midőn Bercsényi Nagy-Szombatban a nádorral törvényszéket űl. Sőt a IY. r. 75. s következő stropliáiban hősének jövendőbeli nagyságát, országos, mi több: európai hírű szereplését a költő jósihlettel megjövendöli, a Szirmay István ítélőmester szájába adott eme szavakkal:
