Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433
ACTIO CURIOSA. - NEGYEDIK BESZÉD.
178 ACTIO CU Í tlOSA. MACZKÓ. De ne haragudjék kegyelmed édes Gaude uram. mert most halálos az üdő. 1 GAUDE. Immár, a kinek hol fáj, ott tapogatja. Fama, fides, oculus non patiuntur jocuru. Szintén szerencsétlen ember vagyok én: mert a minap is úgy járék evvel a disznó Polycarpussal, — de akkor ott hadtam; úgy járék, mint a ki pokolbúi megszabadúl, purgatoriumban esik. MUSZURD. Jöjjön kegyelmed asztalhoz, az Ur szépen kéreti kegyelmedet! GAUDE. AZ urak kérése parancsolat. MACZKÓ. De megengedjen Polycarpus uramnak! GAUDE. Én ? MACZKÓ. Kegyelmed. GAUDE. Bár a számba ibrikáljon kegyelmed, ha megengedek. Talám azt tudja, hogy a maga rendén való emberre akadt? . . . Nem az én rendemhez való ő. MANÓDI. Mi ? hiszem, emberhalált is el szoktunk végezni! Kegyelmed sem ollyan mérges, a mint mutatja magát, — hanem megkegyelmez néki. GAITDE. Immár kegyelmes tolvajnak hegyes nyárs a fenekiben. ACIIASTES. Elhozták-é az étket? MUSZURDI. El, Nagyságos Uram. GAUDE. Mind illyen szűk (időben sem bolondúltam meg annyira. ACIIASTA. Kést, vidlát ő kegyelmének ! GAUDE. De, Nagyságos Asszonyom, késhegyin, vidla nélkül is megelletem, — a mennyi jövedelmem vagyon. ACIIASTA. Hová lőn el Polycarpus uram ? MUSZURD. Most mosdik meg Ő kegyelme ; de nincs hellye az asztalnál. GAUDE JÓ, jó, csak mosdj ék ő kegyelme: nem árt a tisztaság! Úgy jár az, a ki hazugságot vet, hamisságot arat. Dévaj kutya, addig készül Nagyságodtól Liptóban, hogy maga is a két szék között lócza alá esik. MUSZURD. Elvégezte-é már kegyelmed a vetést? GAUDE. Dehogy végeztem, nem is vettetek; még azt is kiszedetném szálonként. a kit vettettem. MANÓDI. Elvégezte már az Ur ? GAUDE. Hóhó, nem kérdem én azt: tud-é a varjú krákogni ? MUSZURD. Miért? 1 Ismét a pestis értetik.
