Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ACTIO CURIOSA. - NEGYEDIK BESZÉD.

NEGYEDIK BESZEl). ACHASTES. NO. mit álmodott az éjjel kigyelmed, Gaude uram ? GAUDE. Nem sokat. Nagyságos Uram, mert igen rossz ágyam vélt az éjjel. Mindenkor hallottam, hogy aulica virtus splendida miseria ; nappal főember, étszaka kuvasz; azaz, hogy nappal jól tartanak, éjjel akárhol heverek. MACZKÓ. Miért nem jött kigyelmed az én szállásomra ? GAUDE. Csak bizony nem lebet egy s.ggel két nyerget ülni. Deficit ambobus, qui vult servire duobus. Hogy én feküdjem is, tikteket is keresselek: nem lehet kettő ; napestig elfáradok a sok állásban. Fáradt lónak a farka is nehéz; osztán. liivatlan vendégnek ajtó megett helye, — mert a mentét nyuszttal is, az orczáját emberséggel is bellik. Más az, hogy hozzászoktam már én negyven esztendőtől fogvást az udvari pompás nyomorúsághoz. Non ignara mali miseris succurrere disco. MACZKÓ. Hiszem, eleget híttam én kegyelmedet! GAUDE. Minden gyermek szavára, bogár után, nem indúlok. Más az, hogy (sokat) mondasz te, egy sincs igaz benne ; mintegy gyenge purgatio: olly könnyen tolled elmegyen a hazugság; igen meg kell dézmálni a szavadat. Majd ott udvar oltatnád magadot velem. MACZKÓ. Miért, édes Gaude uram ? Legalább az én szómra bizony mindenkor eljöhet kegyelmed. GAUDE. Azért, hogy gyermek-urat, fejér lovat nehéz embernek szolgálni: mert egyikét észszel. másikát szappannal nem győzöd. Osztán, azt hallottam vólt én: gyermek kezében -