Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ACTIO CURIOSA. - HARMADIK BESZÉD.

HARMADIK BESZÉD. GAUDE. Te, ti, hallod-É? — ki szolgája vagy? DASRÉRDI. Magam ura vagyok, uram! GAUDE. Hát, magad ura vagy? Igen rossz embert szolgálsz, beste lélek kurvafia; — kurva az anyja mind uradnak, mind magadnak! DASKÉRDI. Ne szidjon kigyelmed, uram, mert bizony kigyelmedtűl én azt fel nem veszem. GAUDE. Ne szidjalak? .... De majd Sárvárra vitetlek beste lélek kurafia, — ugyan eldugatlak az ebek előtt! DASKÉRDI. De, magam is Sárvárra indultam most; nem bánt engem ott senki is: mert Ázsiából (Árvából), Liptóbűl jó híreket hozok. GAUDE. Micsoda jó híreket tudnál arról a seres, komlós, zabkenyeres földrűl hozni ? DASKÉRDI. Ne gyalázza kigyelmed, uram, azt a földet, mert jobb az! GAUDE, Mivel volna jobb. hanemha azzal: valóban piszkálja az zabkenyér a feneketeket! A mi keveset esztek-isztok : valóban csak szívetek szerint

] eszitek s iszszátok. Én bizony elhiszem: sok jó ebédet, vacsorát múlattok 2 el azon a földön. DASKÉRDI. De bizony, mind borunk, mind kenyerünk van annyi, mint kigyelmeteknek itten. 1 Értsd : de, nem a szátok szerint. s Értsd : mulasztotok. J