Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433
ACTIO CURIOSA. - BEVEZETÉS.
152 ACTIO CU ÍtlOSA. a siíjtoló Isten kezében. Igaz, hogy sírhattak is azután eleget sírhattak szemeik kiapadásáig: mert végűi — a hazájok is elveszett!... * * * Az előttünk fekvő magyar vígjáték, — mely nyolcz »beszéd«-bői, vagyis jelenetből, és egy Balassa-versszakokbau írt epilogból áll, — valósággal »Actio Curiosa«, = különös színdarab; mivel egységes cselekménye, meséje tulajdonképen nincs. Csakis elmés párbeszédekből áll, a melyek múlattatnak, s önmagokért vannak, nem a drámai fejlemény előbbreviteléért. Az egésznek mestere, főszereplője, egy középbirtokos nemes úr: a kifogyhatatlan humorú, csúfolkodó, s úgy a költői és egyéb classicai latin idézeteknek, valamint a talpraesett, csattanósnál csattanósabb magyar példabeszédeknek dús tárházával rendelkező »Gaude uram«. Mint már a neve is mutatja, egy örökké vígkedvű, kaczagtató, mulattató, folyvást élczelődő joculátor ő, ki mindig a humoros oldaláról tekinti a világot és embereket, a kiket kíméletlenül ostoroz. Olykor még pártfogóját, a gazdag mágnást: Achastes »Nagyságos Ur«-at s ennek nejét: Achastéit sem kíméli éles nyelve, a kiknek pedig udvarában tartózkodik maga is, — valamint az ő kastélyukban s körükben játszik csaknem az egész színmű. Gaude uram erős protestáns, Achastes és bitvese ellenben buzgó katholicusok; innét közöttük a nézeteltérés. Ebben az egy dologban Gaude uram még őnekiök sem enged, ellenben másban simogatja, legyezgeti őket. Annál kegyetlenebbül kikap tőle valamennyi szereplő: a nagy uraságra vágyódó kurta nemes Poly carpus; az elvándorló, kuruczságra készülő szintén kisbirtokos nemes Borsequius (Borszéki ?); a vén Rottenhoff; a kurucz Nógrádi és Mony or di; Acliastes udvari embere Manódi, s ugyanannak apródja, a gyermek Maczkó; a felső, tótos vármegyékbeli Daskérdi és Háncsok; továbbá Mus zurd, Barabás, Babindelli, Döri; egy molnár, egy szabó és egy »bolond« asszonyszemély. Mindezek mintegy csak azért jelennek meg, hogy Gaude uramnak legyen módjában kiken pattogtatni szikrázó élczeit, maró gúnyjának tősgyökeres, magyaros hámorának mindig találó nyilait, s bár
