Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ACTIO CURIOSA. - BEVEZETÉS.

150 ACTIO CU ÍtlOSA. korú másolat: a színmű korának s Palocsay életpályájának fonalán — e kettő egybevetésével — még tovább mehetünk. Az 1660-as évek végén s az 1670-es évek elején szüle­tett Palocsay úrfiakat, »Istvánt, Györgyöt és Mihókot« atyjok, a már 1683. mart. 18-án elhúnyt icl. István báró, és azután szerető özvegy anyjuk, Károlyi Judith bárónő, gondosan ne­veltetvén, az 1682—85. mozgalmas években odahaza, Palocsa várában, vagy helylyel-közzel az ennél biztosabb Lublyón, mely lengyel helyőrség oltalma alatt állt, taníttatta volt a diáki tudományokban, velők egykorú saját öcscsével, Károlyi Sán­dorral együtt. A négy mágnásfiút, Gyorgyay Imre nevű túdós »praeceptor« oktatta, képezte. 1 Györgyben a költői hajlam — mint már láttuk — korán nyilatkozott; az élénk lelkületű, tudvágyó, könyveket forgatni szerető gyermeket a versírás sza­bályainak titkaiba, az ars poetica művészetébe, bizonyára e férfiú vezette be, s ő szerzett számára költői munkákat olvasni. Palocsa várát a mondott évek folyamában hol Thököly Imre kuruczai, hol labanczok bírták; az árva gyermekei nevelésének élő özvegy anya emezeknek is, amazoknak is kénytelen volt vára kapuit megnyittatni s őrségeiket befogadni. Néha aztán a má­sik fél csapatai ott termettek a bástyák alatt, körűifogták, körülzárolták a várat; és ilyenkor a tanúló serdűlő úrfiak sem mehettek ki hetekig, hónapokig is az elzárt családi fészekből, még csak lovagolni, sétálni, vadászgatni sem. Bőven maradt tehát idejök ily állapotban a tanúlásra, olvasgatásra, sőt únalom­űzésből a másolgatásra is. Különösen György mindig szeretett írogatni, még öreg napjaiban is, mint levéltárában hátraha­gyott számtalan irományáról, scartétáiról látjuk. Annál inkább ifjúságában, körűlszállt várba szorúltan. Mit is tehetett volna egyebet ? ... Valószínűleg ekkor, ezen években másolá le Palocsay György, mint serdülő-ifjú, Palocsa vagy Lublyó várában — de inkább az előbbi helyen — a szóban forgó magyar színdara­bot is, valami főúri családi titkár, avagy vándorszinészcsapat 1 Károlyi Sándor Önéletírása, 13 — l7. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom