Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HATODIK RÉSZE.

J 40 KŐSZEGHY PAL. 116. Boldog, kinek Isten illyen társot adott, S kinek keze közé ily asszony akadott S elválhatatlanúl az kihez ragadott, Attúl minden bú s gond meszire szaladott. 117. Jól mondta volt Pálnak az Echó, hogy adjc Hálát az Istennek s bú tűle szaladjon, Szíve nagy vígsága egekig haladjon, S ne féljen, éltére hogy bánat áradjon! . . . 118. Azért, ha valaha Vépen volt vígasság, Illik: szaporodjon most minden nyájasság, Az öröm hármazzon, ez is az igazság: Mert hármasan szállott reá az boldogság. 119. Sokféle hegedű húrja vígan pengjen, Czimbalom s virgína rézfonala csengjen, A síp és trombita dob hangjával zengjen, Szíves nagy vígságtúl föld is ugyan rengjen 120. Gróf Eszterhás Antal mert Juliánkáját Elvette s bírja már, mint saját mátkáját; Kéry is elkérte kedves Margitáját, S bírja Bercsényi is immár Krisztináját. 121. Éljetek hát vígan teljes éltetekben, Perikiest követvén hű szeretetekben, Irígyitek hogy meghaljanak mérgekben, S dícsírjétek Istent együtt mindenekben ! . .