Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ELŐSZÓ

14 KŐSZEGHY PÁL. BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. ki széleskörű olvasottságát Bercsényi gazdag könyvtárában, -sima udvari modorát ura társaságában szerezte, — ifjúkorától kezdve a fényes-szellemű fiatal gróf oldala mellett tartózkodott, talán már mint nemes-apród is. És mert Pálnak egyéb jó tulajdonai, ügyessége, értelmessége, megbízhatósága mellé, az atyjától öröklött igaz hűség is, és mély, benső ragaszkodás a Bercsényi-családhoz, jóltevőikhez, járúlt: az ifjabb Miklós gróf mind jobban megkedvelé őt; magával vitte mindenüvé, útaira s a táborokba is, és legbensőbb meghitt emberévé, titkárává avatta. Ily minőségben találkozunk Kőszeghy Pállal Bercsényi mellett Bécsben, Pozsonyban, Nagy-Szombatban, Brunóczon, Selmeczen, stb. 1693-ban s a következő években. Mint a saját költeményéből látjuk, 1694. és 95-ben Vépen is ott járt ismételten urával, a kinek házasságát Csáky Krisztina grófnővel, bizalmas küldetéssel híven közvetíté. A következmények úgy mutatják, hogy ezen új úrnőjének bizalmát is teljes mértékben kiérdemlé a hív, buzgó, serény férfiú. Bercsényiné fontos küldetésekkel bízza őt meg; így pl. 1698-ban 4000 forintot •és arany-ezüstmíveket hozat ki vele Temetvény várából Fnghvárba, stb. Kőszeghy Pál 1695-ben — a jelen énekének szerzésekor — immár nős és gyermekes családapa volt, ámbár felesége nevét nem tudjuk; de az ajánlólevél végén már nemcsak magát, hanem ,.hozzátartozóit

1' is ajánlja úrnője kegyeibe. így is kell vala lenni: mert Pálunk fia János, — kit a szabadságháború alatt gróf Bercsényi nemes apródjai sorában lelünk, — ehhez képest szükségkép 1692—93. táján született. Még egy gyermekét ismerjük: a Jánosnál vagy tíz évvel fiatalabb Zsuzsikát. Költőnk korán elhalt, gyermekei fölnevelését meg nem érhette. A kuruczvilág irataiban Kőszeghy Pálról már nincsen többé szó ; valószínűleg 1703. táján költözék ki az élők sorából, és — úgy látszik — özvegye is gyorsan követte őt a sírba: mert az egészen elárvúlt két gyermeket a kegyesszívű grófné s gróf vették oltalmukba. Ott leljük őket a Bercsényiudvarban ; Jánost mint apródot s utóbb étekfogót, udvarnokot. A kis Zsuzsit pedig — a néhai költő-titkár kedves leánykáját — a nemesszívű Csáky Krisztina a saját szemei előtt nagy gond-