Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HATODIK RÉSZE.

KÖSZEGHY PÁL. 36. Az mint el is jőve, s mindjárt együtt lének, Üdvözlő köszöntést egymás között tének; Nem kétlem, rózsákat egymásról szedének, S titkon édes csókot helyekben hintének. 37. Jó távúidon vala várasban szállások; Égnek, ugyan égnek utczákon lámpások: De nehezen esik együvé járások, Mert csak szomszédban is lenniek igen sok. 38. A Gróf azért mint sasszárnyon elröpűle, S szállá csak harmadik házhoz mindjárt tűle, Honnét jegyeséhez gyakorta kerűle, S az két eljegyzett szív egymásnak örűle. 39. Hol ájítatosan az böjtöt eltölték S az húsvéti bárányt ugyanott megölték, S Vépen az babiczát együtt úgy kötötték,

1 Hogy húsvét keddjére nyerő napját tötték. 40. Mondám, nincsen nyugta, hogy az szerelmesnek . Vigyázz jó Gróf, mert már ajtód előtt lesnek! Az megszólításra majdan útat nyesnek, — Van oly practicája, látom, az kegyesnek. 41. Azonban már az ég lassanként fejérűlt, Még csak halaványúlt fíny az földön terűit; Jól látott álmának ágyán kiki örült, Hajlott útszákon is még senki nem került: 42. Jőve az Gróf-Asszony az Úr szállására Akkor, s futamodék nyíló ajtajára, Az melynek tekintvén az Gróf nyílására, Kirűl gondolkodók, néz Krisztinájára. . . 43. Ki kegyesen nyelvét akkor megmozdítá S ékes szavaival az Urat szóllítá, Személyével ugyan csudára indítá, S szerelmét szívében azzal is jobbítá : 1 A német » Viel Liebchen«-hez hasonló, fogadásos játék.