Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 192. Ezek után hoztak egy szarvassült-czímert, Sűrűn szalonnával szakács kit általvert, Igen jól sült, s azért nagy dícsíretet nyert; Vélnéd, hogy az asztal lett most merő vadkert. 193. Siket-fajdok, húros- s császármadarakkal, Sok kövér pacsirta, örvös-galambokkal, Zsíros récze, amaz meghízott foglyokkal Valának megsülve nehéz vadludakkal. 194. Sok sármány s pintyőke, kicsiny stigliczekkel, Mellyeket madarász fogdosott lépekkel; Hosszúorrú snepfek, sok seregélyekkel, S más apró madárkák különbző nemekkel 195. Kenyérmorzszsal hintve vajban megsüttettek, Más pecsenyék körűi az tálban tétettek; Nagy pókakakasok megszegfűveltettek, Hizlalt kappanokkal felpecsenyéitettek. 196. Tárkonyos malaczhús ezeket követte, Sáfrányos levével ő magát köllette; Az erdei kant is sok száj megízlette, — Dícsíretét mellyért az jó szakács vette. 197. Mert nyakon öntötte sűrű, édes lével, Kit megmondolázott, malozsa szemével, Megadta illatját törött szekfűvével. . . . Élhetnél, elhittem, ennek jó ízével! 198. Némely borjúlábak vajban rántattanak, Némelyek csak sóban megforraltattanak. Melyre rózsaecztet midőn ontottanak, Több jó étkek közé asztalra hoztanak. 199. Tejfölben négy töltött galambfit főzettek, Petrezselyem zöldjét kiben vegyítettek, Konyhán bő sáfránynyal szakácsok festettek; Jóíztín ebbűl is, kiknek köllött, ettek.