Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

2. Mezőkövesdi Újfalvi Sándor (1792—1866.)

8 Wesselényinél egyszer fogadásból kilőtte Pölniiz báró szájából tizenkét lépésnyi távolból a pipáját. Lövő szenvedélyével egyenlő lépést tartott a lovaglás, mely a jó vadásztól rendesen elválaszthatatlan. A sport más nemei iránt is élénk kedvteléssel viseltetett és különösen a halászatot szerette. Mindezt annyival inkább tehette, minthogy semmiféle hivatalt nem vállalt. Azonban ez nem részvétlenség volt a közügyek iránt, hanem függetlenségi vágy. Az ellenzék soraiban küzdve, megelégedett a hazafi és táblabírói cimmel. Előszavában mondja: „E lapok irója a sorgtól azon függetlenséggel volt megáldva, hogy a táblabírói tiszteletbeli cim és hivatalon kivül mást nem óhajtott, el sem fogadott. Büszke volt a táblabírói cimre, mert ők képezték a magyar nyelv s nemzetiség és ősi szokások legbonthatatlan'abb phalanxát. És boldog volt ez osztály mely arra tört, hogy utódainak boldog hazát hagyhasson." Megyéje ifjabb nemzedékére nemcsak a nemes, férfias mulatságok terjesztésével hatott, hanem más tekintetben is. Barátságban volt Széchenyivet, Deákkal s kivált Wesselényivel, azután Kisfaludy Sándorral, Vörösmartyval, Bajzával és igy sokat tett körében a politikai és irodalmi érdekek iránti részvét fölébresztésére nézve is. Aki romladéki falusi jószágán meglátogatta, sohasem feledte el a ritka szorgalmas gazdát, jó barátot és hü hazafit, a szenvedélyes vadászt és müveit társalgót. Egy régibb kor háztartása tárult itt a szem elé, az ujabb idők miveltségével egyesítve. Megőrizte az ősi hagyományokból mindazt, ami becses s csak azt mellőzte, vagy módosította, mit a finomult érzés megkívánt. Télen, nyáron folyvást Romiadékon lakott feleségével, Lészai Juliannával. Nem mult el nap, hogy ne vadásszon, vagy legalább otthon ne lőjjön célba pisztollyal. Jobbágyai közül az életrevalóbbakat vadőrökké képezte ki és midőn szeptember dereka beköszöntött fegyverrel a válán megindult és sorra járta a Rezet, Bükket, Meszest, Blozát, Ciblest, Ünőkőt, a borgói, görgényi, háromszéki havasokat, a Mezőséget, Máramaros, Szatmár és Bihar szomszédos bérceit. Hatvanegy éves vadászpályáján az erdélyi és magyarországi vadak majd mindegyikit fölkereste és összelőtte, de legkedvesebb vadjai a medve és