Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

12. lfj. Wesselényi Miklós báró

64 tüzes állat apróbb, nagyobb szökellése, bárányugratása .... Az erkélyen zamatos rónaival és szamosudvarhelyivel gyöngyöző serlegek fogadják a mind sűrűbben arra forduló vendégeket .... Majd Kendeffy Ádám és Wesselényi, tüzes paripákon,- sisakkal és karddal a markukban szöktetnek a porondra. Kortársaik közt a legjobb két lovast, bajvívót és legerősebb karu két férfit látják az urak magok előtt. Hévvel, tűzzel rohannak egymásra. Kardjaik szikrát szórnak .... A lovagkori szép jelenet után a társaság ismét a pipázóba vonult, hol gazdasági témák fölötti vitatkozás tartja ébren a közfigyelmet és, ha a falusi templom tornya éjfélt nem kongatna, akár reggelig is fent volnának az urak, mert már most senki sem bágyadt s nem is álmos. De a házi út maga inti vendégeit nyugalomra, mert holnap korábban kell kelni, távolabbi erdőn lesz a hajtás. Wesselényinek egy külön módszere volt a fiatal, kezdő vagy gyéngébb szivü vadászok felbátoritására. — Mint mindent, úgy a bátorságot is próba és alkalom fejti s emeli ki a parlagból — mondta mosolyogva. — A megsebhedt vadkant legmérgesebb állapotában fészkéből kiszöktetni s az éles, hosszú vadászkéssel a vadászra intézett rohamában felfogni, ez jó oskola a kisebb veszedelem előtt nem rögtöni hátrálás ellen. Mert kopár az élet bátorság nélkül s mily égető szenvedés a félelem !... Mikor vihar és fergeteg miatt kénytelenek voltak honn maradni, ujabb férfias szórakozások vártak a vadászokra. A nagyterem vivóiskolává alakult át. Mindenfelé kardcsattogás, pengeszikrázás. A tág erkélyen pedig Kendeffy fényes tallért szőrit a két ujja közé, Wesselényi pisztolyból golyóval lövi azt ki és megjprditva. Hasonló jó szellem és változatos élvezetek lengik körül a vadásztársaságot másnap és mindvégig. A férfias időtöltések kiszorítottak minden szerencsejátékot a zsibói társaság köréből. — Kártya, kocka, melyek annyi romlást okoztak, mint aljasok megvetés alatt állottak, — irja Újfalvi. — S mégis lélekvidámság és önjólérzet jelei tükröződtek minden arcon. Hóbortos, vagy jellemtelen embernek