Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629
12. lfj. Wesselényi Miklós báró
62 Hadviger főerdész a vadászatot megelőző estén kinekkinek kézbesítette vadászjegyét, melyen a másnapi hajtás helye, neve és az illető vadász állásának száma volt feljegyezve. Luiggi olasz komornyik virradat előtt megjelent minden vendégszobában, gyertyát gyújtott és hangosan jelentette, hogy minden készen áll az indulásra. Zsibón nem volt rest, vagy álmos ember. Gyorsan felöltözött mindenki és lesietett az ebédlőterembe, hol tejes kávé, túrós puliszka, főtt tojás, friss vaj és főtt burgonya várt a társaságra. A reggelizés alig tartott egy óranegyedet és a délceg lovak már is a távoli erdők felé röpítették a szánt, vagy szekeret. Ha a szilaj hajtás következtében néhanap felborult egy-egy szekér, oda se neki! A házigazda sokkal elébb kelt útra, mint uri vendégei, sötétben gyalog, vállán két fegyverrel. Mire vendégei a fogatokon kényelmesen kiértek, ő már övig meztelenre vetkőzve állott a lobogó nagy máglya előtt és vadászkürtökből jéghideg vizzel öntözteté testét, azután gyorsan és erősen ledörzsöltette izmait. Hadviger főerdész, kiről Újfalvi megjegyzi, hogy soha nálánál tevékenyebb és szervezőbb ügyességgel biró vadászt nem ismert, virradatig felállította már a. 80 hajtót, ugy hogy mihelyst állásukba értek a vadászurak, rögtön megkezdődött a hajtás. Zsibó hires volt arról, hogy itt a hajtás soha meg nem szakadt, vagy fel nem bomlott, aminek kellemetlen következményeit az tudja a legjobban értékelni, aki már sokféle hajtáson fordult meg. A decemberi legrövidebb téli napok alkalmával is öt hajtás járt le. Déli falatozásra is mindössze egynegyed óra volt szánva: hideg sült pulyka, komlós cipó és kevés bor. Ennyiből állott az ebéd. Alig nyelték le az urak az utolsó falatot már harsogott a házi ur dörgő szava: — Indulhatunk! Az utolsó hajtásból leereszkedve, már várták a vendégeket a völgyben a fogatok. Most már Wesselényi is paripára pattant és szélvészként vágtatott haza, hogy megelőzve vendégeit, jó házigazdához illően a kastély kapujában fogadhassa őket. A vendégek szobáikba vonultak, megmosdottak és „szalóniasan" átöltözve jelentek meg az étteremben szervírozott vadászvacsorára. A legidősebb urak egyike,
