Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

11. Tholdalagi György gróf fogadalma

5? Mint később megállapították, a golyó bal első lábát érte, kb. egy arasztal a csukló felett. A gróf jó ideig várt, hogy mi fog következni? Egyszerre, újra lövés. A lövés után segélykiáltások. Tholdalagi egyik szomszédja, ki alatta, éppen a patakban állott lőtt a medvére, de nem találta, mert a vad legalább 300 lépéste volt tőle és a jó ember azért sütötte el puskáját, hogy ne jöjjön feléje. A medvének azonban esze ágában sem volt irányt változtatni. A falusi puskás azt hitte, hogy a medve támadó szándékkal közeledik, azért ordítozott oly kétségbeesetten. Tholdalagi komolyabb veszélyt sejtett és a meredek oldalon hanyat homlok sietett lefelé, miközben vasmacskája egy kőben megakadva hátracsuszott és ő fejjel előre lezuhant. Az esés nagyon kritikusnak látszott, de szereucsére néhány horzsolást leszámítva, mi baja sem történt. Lágy, mohás földre esett. Mikor a gróf lábra állott, meglátta a medvét is, mely valóban impozáns állat volt. Ám a medve is észrevette az elibe csöppent Tholdalagit és feléje fordult. A gróf felett álló vadász azalatt, mig ő összeszedelőzködött az esés után, vele majdnem egy vonalba érkezett és azt gondolva, hogy azért nem lő, mert fegyvere az esés következtében megsérült, rátőtt a medvére. Fejére célzott és a golyó a medve alsó álkapocsizmait találta jobbfelöl. Tholdalagi még mindég nem lőtt, mert a medve vagy 50 lépésnyire volt és azt akarta, hogy közelébb jöjjön. Azt is látta, hogy a még egyre ordítozó puskást semmi veszély sem fenyegeti. A medve azonban a lövésre lefelé fordult, hogy kimenjen a hajtásból, kénytelen volt tehát lőni. A golyó a lapockák felett, a medve hátán ment be és mellén jött ki. A lövés a tüdőn ment keresztül, tehát halálos volt. A kolosszus rögtön elesett és hosszú ideig hánykolódott a földön, egy darabig a hátán feküdve; majd hirtelen talpra szökött és megindult a patak felé. A patakból inni kezdett és a száján rózsaszín habvér szivárgott. Tholdalagi egy ujabb golyója az agyába hatolt és megmentette a további haláltusától. Érdekes, hogy a hatalmas vad csak az elsó' lövésre bömbölt röviden, azután többé egy hangot sem adott. Egészben való elhozatalára gondolni sem lehetett és a patak medréből is csak kötelek segítségével tud-