Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629
10. Éji lesjárat farkasra
48 Péter öreg birkászom panaszára, hogy a farkasoktól mostanig nincs nyugta s minden éber figyelme mellett, fényes nappal is elkapkodják toklyóit, — megvigasztalám a jó öreget, hogy vonszoljon be egy ily megszaggatottt toklyót a tanya alatti mély árok fenekére s én majd lest állok reá. Vecsernyetájt kiballgtam a mély árok fenekén kitett csalétek közelébe, birkászaimnak előre meghagyván, hogyha fegyverem durranása elhangzik, azonnal ereszkedjenek le hozzám. Én pedig a telihold fénylő világán több óráig csendesen virrasztók a terebélyes bükkfához lapulva, olykor a farkast, szokott- fülsértő hangján meg is hiván. De legkisebb nesz nélkül telt el az éj. Másnap jobbkor kimentem, naphaladotta már leshelyemen ért, de várakozásomban hasonlólag csalatkozva, harmadnap még korábban álltam ki az őrszemre. Ekkor már fickósabban járta. A nap ugyan már leáldozott, de utósugarai alatt még tisztán kivehetém a sűrűben két jól kitermett farkas kullogását. E vadnak legégetőbb éhségén is győzni szokott ébersége és amúgy vaktában sohasem rohan ragadmánya után. Most is 1 óvatosan és csöndes léptekben nagyon távoli körutat tevének, hogyha a szagos birkadög közelében valami csel iappangana, távolról jó előre kikémlelhessék. Én pedig feszült figyelemmel kisérém mesterkélt fogásaikat s mint már többször, most is bámulással vizsgálám az elővigyázattal párosult nagy kiszámítást és logikai következtetést, amely valóban eszes embernél is megjárta volna. Közel egy óra telhetett, mig szemlei körutjokban annyira közeledtek a nagyáhitattal szemügyre vett csalétekhez, hogy egyikök jó lövésemre került, mire azonnal hasra rogyott és keservesen nyögött. Csakugyan nagy bajjal felvánszorgott s lassú léptekben megindult. Be jól fogott volna most a kétcsövű fegyver 1 . . , . De csak egyes csőből való fegyverem volt velem s az is kovával és serpenyővel ellátva. S azért üres fegyverrel kellett oldalfélt kísérgetnem, még pedig nagyon nehéz oldalakon, mert a beteg fráter nem sokat válogatott a helyiségben s felvett iránya szerint sürü gazon és szakadásokon mászkált csendesen. Birkászaimnak olykor jelfüttyentéseket' adtam, akik a fegyverdurranásra le is ereszkedtek, de engem nem találván ott, azt hitték, hogy haza mentem és sietve visszahúzódtak a tanyára,
