Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

9. Medvehajtás muzsikaszó mellett Bánffy János bárónál

40 Bornemisza Lipót és a bandának, úgy ahogy volt, sárosan, lucskosan rá kellett zendítenie. Egyik nóta követte a másikat, bús hallgató, friss ropogós és az egesz uri társaságnak oly jó kedve kerekedett, hogy amikor Gógé a nemzeti táncot húzta, még a komoly Kemény Sámuel is összeütögette a bokáját csipőre tett kézzel, méltóságteli rátartással. — Régi mondás, — szóllalt meg Bornemisza József mosolyogva Sámuel báró táncos kedvén, — hogy mikor az Ur Isten magyar embert teremtett, cigányt is adott melléje. Öreg éjszaka volt, mikor a háziura kakukos falióra ütésére felfigyelt. — Barátaim, holnap erős napunk lészen, az idő éjfélre jár, térjünk nyugovóra! Ácsi cigány! Pista, — • szólt oda az egyik hajdúnak — vezesd a bandát tiszttartó ur elé, adasson nekik ételt, italt bőségesen és pénzt! A cigányok szeme felcsillant a báró szavára. — Hallottad?! — bökte meg egyik a másikát. Nagy Áron a kastéllyal szemközt álló tisztilak kancelláriájában pipázott és éppen megelégedetten dörzsölte a kezét, hogy a kastély ablakai elsötétültek. — No, hála Istennek! Mára vége az eszemiszomnak! — mikor az ajtón beállít Pista hajdú a méltóságos ur üzenetével és az előszoba ajtajában látja ácsorogni a nyolc éhes cigányt. Nagy Áron uram szangvinikus természetű ember volt és minthogy a muzsikálást még a vadászatnál is haszontalanabb mulatságnak tartotta, — éktelen dühbe gurult. — Nem elég ételfogyasztó van ma itt az udvarnál?! Még ezt a naplopó, zsivány bandát is megvendégeljem?! No gyertek csak madárkáim. Kezébe fogta a mécses istálólámpát és átballagott a granáríumhoz. Gógéék kíváncsian csoszogtak a nyomában és malac-, meg fácánpecsenye illatát vélték a levegőben terjengni. — A boros pince felé visz — súgta Rubin a klarinétos, akinek a sok fuvástól mindég száraz volt a gégéje. — Nem a tel A kincseskamrába, ahol aranyat mér a kalapunkba! —' bizonygatta Gógé a primás.