Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

8. Az első hatósági hajtóvadászat

Az első hatósági hajtóvadászat Erdélyben. Kötelező vadásztörvénynek hire nem volt még a XIX. század elején, mégis néhány felvilágosultabb vadász kímélni kezdte nemes vadállományát; a vadászatot csak bizonyos időben, bizonyos fajtájú és nemii vadra engedte meg. A vadvédelem bölcsőkorát éli az 1800-as évek elején és Erdélyben mezőkövesdi (Jjfalvi Sámuel, Belső-Szólnok megye alispánja volt az első lelkes vadász, ki irtóháborút hirdet a kártékony vadak ellen, hatósági hajtóvadászatokat rendelvén el megyéje területén. A Cibles erdőségeiben ugyanis szépen elszaporodott az őzvad, melyben tetemes károkat okozott azonban a különféle ragadozó. Ezért 1808 őszén nagyszabású hajtóvadászatot rendezett az alispán Cibles bércein, a melyen 150 vadász vett részt a megye urai közül, továbbá 300 hajtó és 6 kürtös 40 kopóval. A megyei urak a vadászat tartama alatt éjjel is a szabadban tanyáztak hatalmas máglyatüz mellett, a hideg derek és szelek miatt néha sok alkalmatlansággal küzdve, de melyet a vadászat élvezetességeért és a jó vadászcimboraság kedveért mindenki szívesen tiirt. Az őszi rövid napokra való tekintettel korán keltek a vadászok ugy, hogy virradat már útban találta őket. Reggelire gyorsan költötték el a puliszkát túróval, vagy tejjel. Délebédjét kiki magával vitte a tarisznyában, állott pedig az: komlós cipóból, spékelt ürücombból, füstölt szalonna és juhsajtból és a hatalmas kulacs bor sem hiányzott. Vacsorára a tűz mellett azután meleg étel, szakácsfőzte gulyás és túrós-, vagy szilvaizes béles tálaltatott fel.