Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

7. id. Wesselényi Miklós báró

32 kocsitábor, a hámos-, és hátaslovak, a vadaskert mel­letti réten ütöttek tanyát és az itt-ott fellobogó tüzek, párolgó bográcsok mellett úgy festettek mint valami arabs karaván. De különösek voltak a darabok is, amik itt szinre kerültek: ritkán hiányzott belőlük valamely izgató vadász­jelenet. A darabokat Wesselényi maga irta és rendezte. Legnagyobb hatása volt példánakokáért annak a történelmi drámának, amelyikben egy igazi hajtóvadá­szat játszódott le a színpadon. Mig az előadás folyt, Wesselényi meghajtatta a színkör feletti kis szálas erdőt, ő maga a színkör hátulján állott elrejtőzve a díszletek mögött, fegyverrel kezében. És midőn a szinen előirt vadászjelenetnek kellett kifejlődnie, felgördült hirtelen a hátulsó függöny és a nézők előtt állott a többé már nem kasírozott, hanem valóságos vadászjelenet. A szí­nész céloz és az előhajtott, ijedten rohanó vadkan, szarvas, vagy dámvad, — Wesselényi fegyvere roppan rejtekhelyén, — tűzben rogyik. A közönség persze a színész érdemeül tudta be a mesteri lövést és frenetikus tapsviharban tört ki Szenvedélyes vadász volt. Vadászatait nagy fény­űzéssel rendezte télen, nyáron egyaránt úgy, hogy a nagy vendégség bizony gyakran felemésztette a jobbá­gyok robotját. De megesett az is, hogy őszi vetés nél­kül maradt az ugar, vagy odakint rohadt a gabona, mert — vadásztak az urak Zsibón. Wesselényi megte­hette, tellett miből. A zsibói őserdőkön kivül legkedvesebb vadászó­helye a Cibles volt, hol 1898-ban Opris János vadászát egy megsebesített medve halálra marcangolt. Wesse­lényi a halálos szerencsétlenség hírét véve, azonnal lefúvatta a vadászatot, a havasalji helységekből tiz oláh pópát hozatott fel a havasra és impozáns vallásos cere­móniák között azon a helyen temette el vadászát, hol a végzetes baleset történt, sirja fölé pedig vaskeresztet emeltetett. Kitörő indulatossága mellett tehát érzékeny, jószívű ember volt, mit élénken bizonyít Opris balesete is, mely annyira hatott rá, hogy soha többé a Ciblesre nem ment vadászni. Lazaró Lazarino egygyes vonatlan csőből golyó­val kitűnően lőtt. Rajta kivül egyedül Korniss Gáspár gróf közelitette meg golyólövésben. Nyeregkápáján

Next

/
Oldalképek
Tartalom