Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

7. id. Wesselényi Miklós báró

28 Harsonaszó és ostorpattoglatás közt vonult fel a diszes menet Zsibó tágas utcáján. A kertek alatti pocsolyában néhány házi sertés szunyókált és a szokatlan zajra hangos röfögéssel hirtelen felugráltak, mire a fiatal, mindössze 8 esztendős Wesselényi Miklós tüzes hátasa oly hatalmas oldalszökellést tett, hogy a fiú lebukott róla. Fejét valami kemény göröngybe vághatta, mert ájulva terült el a földön és olyan viaszksárga volt a képe, hogy a szörnyen megijedt uritársaság holtnak vélte a mozdulatlan kis bárót. Atyja leugrott lováról és kétségbeesetten borult fia élettelen testére és zokogva ölelte magához. Szívfájdalmában a rendkívüli erejű férfi is elalélt néhány- pillanatra. Ezalatt az ifjú Miklós visszanyerte eszméletét és talpra szökött. Pillanatnyi ájuláson kivül egyéb baja nem történt. A kiséret és a vendégurak örömhangokban törtek ki, mely váratlan zaj az atyát is magához téritette, ki mikor megpillantotta mosolygó fiát épen, egészségben, az atyai kétségbeesést, lobbanékony harag váltotta fel. Hogy palástolja afeletti határtalan örömét, hogy a fiúnak mi baja sem történt, a lóról való lepottyanás szégyenére gondolt és ez éktelen dühbe hozta. Fiát mérgesen mellénél ragadta és szidalmazta. — Minő férfiatlan ügyetlenség! — ordította. — És még hozzá, ájulással tetézni a pipogyaságot, ami csak elpuhult, gyenge bábuknál szokott előfordulni! Mely gyáva eset! .... Csak hosszas kérlelés után lehetett a felbőszült oroszlánt lecsillapítani, mire az ünnepélyes menet tovább vonult és Kikelet ünnepe be is fejeződött a szokásos vigalommal. Wesselényi, fia esetét soká nem tudta elfeledni és bosszúsan emlegette fel mint ő net vezte, a „gyáva eset"-et. Egyizben Drágba ment nagybátyja, Wesselényi Farkas látogatására, szokása szerint délceg paripán téve meg az utat. — Nézze bátyám e csikót! Most tanul, de pár hétre a világ legnagyobb embere is megülheti, — szólott és lovát körülugratta az udvaron. — Való, hogy ritka a párja, — felelte Wesselényi Farkas, — születve van ur alá. — De oda is készül ám! Bonaparte fogja ezt mielőbb lovagolni.