Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

7. id. Wesselényi Miklós báró

Idősb Wesselényi Miklós báró. (1751—1809) — Mint családfő, hazafi és emberbarát. — Vadász­szinháza. — Mint vadász. — — A Wesselényiek emléke ösztönöz elkísérni őket házi körükön át istállójukba és vadászataikra, hogy föl­jegyezzek néhány vonást két nagy férfiúról, az atyáról és fiúról: a két Wesselényi Miklósról, — irja Újfalvi Sándor. A Wesselényi nemzetséget jellemezte a szelídség, állhatatosság, vallásosság, férfiasság, felebaráti-, és hon­szeretet. De Wesselényi István nőül vette Dániel Polixéna baronesst, aki türelmetlen, indulatos véralkatú volt és ezt az ingerlékeny vért örökölték fia és unokája, — a Miklósok. Mig tehát a másik ágon leszármazott Wesse­lényiek megtartották eredeti szelíd jellemüket, addig a Dániel-vér okozta, hogy István fia, az első Miklós, lobbanékony, gyakran a dühösségig indulatos lett. Emellett azonban sok nagy tehetséggel volt megáldva. Fedhetetlen tiszta jellem, érzékeny jóindulat, szenvedők iránti részvét, tevékenység, hazája és nemzetének imá­dásíg való bálványozása és az a felemelkedett gondol­kodás, mely a rideg mindennapi életet magasabb néző­pontból tudta felfogni: oly férfiúvá emelték fel őt, akin bámulattal csüngött kora és emléke előtt tisztelettel hajlik meg az utókor. Találóan irja róla a költő Berzsenyi: Neved dicsőült Wesselényi Rettenetes vala és imádott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom